Anita Wlodarcykot úgy emlegetik a sport világában, mint a kalapácsvetés királynője. Nem érdemtelenül, mert először ő dobta túl a 80 métert, 82,98 méterrel ő tartja a világcsúcsot, s persze háromszoros olimpiai és négyszeres világbajnok, igazi bravúrként Londonban, Rióban és Tokióban sem talált legyőzőre. A budapesti világbajnokságra is első számú esélyesként készül, ugyanabban a számban öt vb-arany óriási bravúr, ennél többre csak a legendás rúdugró, Szerhik Bubka volt képes, aki hatszoros világbajnok.
Kis túlzással Wlodarcyknak önmaga a legnagyobb ellenfele, mindenekelőtt azért, mert sérülésből felépülve próbál meg újra csúcsformába lendélni. A sérülésének története valóságos krimi, amiről személyesen mesélt az SzPress Hírszolgálatnak. Lefülelte a tolvajt, aki el akarta lopni az autóját, s persze nem hagyta annyiban.
– Mikor is történhetett volna, mint egy nappal a lengyel bajnokság rajtja előtt, még Varsóban. Az edzőteremben dolgoztam, amikor hirtelen rossz érzésem támadt. A sejtelmem beigazolódott, egy férfinak már sikerült kinyitni az autóm ajtaját.
Amint a tolvaj észrevette, hogy hívom a rendőrséget, futásnak eredt és próbált elmenekülni. Rohanni kezdtem utána, úgy szedtem a lábamat, ahogy csak tudtam, és százhúsz méter megtétele után meg is ragadtam a grabancát. Ez volt életem leggyorsabb sprintje. Az adrenalinszintem úgy felszökött, hogy csak néhány órával később kezdtem fájlalni a lábamat, egyre jobban és aggasztóbban. Felkerestem az orvosomat, aki elküldött MRI-vizsgálatra, izomszakadást állapítottak meg, amit csak műtéttel lehetett rendbe hozni.
Nem először operáltak, de ez azért okozott súlyos lelki fájdalmat, mert lemondani kényszerültem a világbajnoki és az Európa-bajnoki részvételemről is. Pedig az idényt egy biztató 78 méteres dobással kezdtem, tehát jöhettek volna a 80 méteresek is. Egy újabb műtétre is szükség volt, és csak aztán következhetett a rehabilitáció. A sok rossz után az a jó hírem, hogy felépültem, már keményen dolgozom és hamarosan készen állok a következő két nagy megméretésre: a budapesti világbajnokságra és a párizsi olimpiára. Mielőtt elfelejteném, a fülön csípett autótolvaj börtönbe került, ott a helye – elevenítette fel fájdalmas kalandját a világcsúcstartó kalapácsvetőnő, majd a pályafutásáról, a még mindig benne lobogó tűzről beszélt.
Veterán, aki olyan motivált, mint a fiatalok
– Mindent elértem, amire vágytam, olimpiai, világ- és Európa-bajnok vagyok, a korommal pedig nem foglalkozom, pedig huszonkét évnyi kemény munka áll mögöttem, miközben a sérülések és a műtétek miatt keservesen nehéz időszakaim is voltak. Most úgy vagyok, hogy amíg a sport örömöt okoz, az edzések pedig nem állítanak megoldhatatlan feladat elé, addig nincs okom a visszavonulásra. Valójában csak egy dolgon változtattam, néhány év óta a korábbinál sokkal többet foglalkozom a testem regenerációjával és azzal, hogy mentálisan ugyanolyan erős legyek, mint fizikailag. Az emberek hajlamosak veteránnak nevezni a harmincöt éven felüli atlétákat, mire én azt mondom, hogy ez csak előítélet, amire igyekszem rácáfolni. A koromat nem tagadhatom le, mire a budapesti világbajnokság elkezdődik, a harmincnyolcadik születésnapomon is túl leszek, de olyan veterán, akinek a motivációjára a huszonöt évesek is irigyek lehetnek.
