Negatív dopping: ezt nem gondolnánk a transznemű sportolókról

A decemberben nyilvánosságra hozott négy magyar doppingvétség közül kettő esetében már megszületett a végső szakértői vélemény. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője szerint nincsen semmi rendkívüli abban, hogy immár több mint három hónapja húzódik az eljárás. A magyar szaktekintély szerint négy esetből hiba lenne újabb hullámra gyanakodni. A beszélgetés során a transznemű sportolók is szóba kerültek, mint a doppingolással kapcsolatos speciális terület.

20200311 Budapest Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) ügyvezető igazgatója Fotó: Kállai Márton KM Szabad Föld Fotó: Szabad Föld/Kállai Márton

– In medias res kezdem a beszélgetést. Decemberben két úszó, egy birkózó, majd egy atléta doppingesetét hozta nyilvánosságra a Magyar Antidopping Csoport, a szabályoknak megfelelően csupán a sportág megjelölésével, illetve azzal a kiegészítéssel, hogy az érintettek biológiai útlevélre alapozott vizsgálat során akadtak fenn a szűrőn. Azóta eltelt három hónap. Mikor tudjuk meg, kik követtek el doppingvétséget?
– Az eljárás minden lépése pontosan le van fektetve szigorú szabályok mentén, kinek mikor mit kell tennie, így az is, hogy mikor lehet nyilvánosságra hozni a neveket. Ennek megfelelően a pozitív A minta után a négy sportoló ügyében az adott nemzeti doppingellenes szervezet, ebben az esetben a Hunado decemberben a honlapján tudatta a négy esetet a sportág megjelölésével. A nevet, a neveket egyelőre azért nem lehet nyilvánosságra hozni, mert a védekezés minden formája megilleti a sportolót. Hiba lenne prejudikálni, hiszen felmerülhet olyan körülmény, olyan orvosi eset, amiről a vizsgálatot végzőknek és a felkért szakértőknek nem volt tudomásuk. S ha ez a védekezés helytálló, akkor nincs doppingvétség, hatalmas hiba lenne az érintett sportolót az eljárás során fölösleges támadásoknak kitenni. Az ártatlanság vélelme a doppingeljárás során is mindenkit megillet.

– Mi történik most, úgy értem, a decemberi bejelentés óta?
– Zajlik az eljárás, ami különbözik a korábban ismertektől. Eddig olyan eseteink voltak, hogy valakinek a vizelet- vagy vérmintájából analitikus vizsgálat során feketén-fehéren kimutatták a tiltott szer jelenlétét, s amennyiben az A mintát megerősítette a B minta, akkor nyilvánosságra lehetett hozni a sportoló nevét. Az ilyen esetekben ez jóval rövidebb ideig tartott. Ekkor is van lehetőség védekezésre, de nagy különbség, hogy a doppingvétség ténye egyértelmű, a sportoló felelősségét kimondják, a mentő körülmény csupán az eltiltás mértékét befolyásolhatja. Felmerülhet gondatlanság, óvatlanság…

Péni és Sidi, a magyar doppingkrimi

– …Esetleg idegenkezűség, valóságos krimi…
– Igen, nagyon ritka az olyan eset, amikor még a gondatlanság sem merül fel. Amire ön céloz, az lényegében egyedi eset, miszerint két rivális sportoló közül az egyik szándékosan megmérgezi a másikat tiltólistán szereplő szerrel. Ebben az esetben a doppingvétségen ért sportolót természetesen felmentették, hiszen a társa valóban megmérgezte vízhajtóval.

– A sportlövőkről beszélünk, Péni István és Sidi Péter esetéről. Kellemetlen önnek, ha neveket is társítunk az ügyhöz?
– Nem, hiszen lezárt, minden elemében világos ügyről van szó. Péni Istvánt felmentették, Sidi Péter ellen pedig etikai eljárás indult, ez is nyilvános, a sajtóban is megjelent. Hirtelen nem is tudok más hasonló esetet említeni a nemzetközi gyakorlatban. Magyarként természetesen nem vagyok büszke rá, de hát megtörtént, s legalább megnyugtató, hogy sikerült igazságot szolgáltatni.

– Visszatérve a decemberben bejelentett négy esethez. Akkor ezek újszerű, sőt precedensértékű ügyek a MACS praxisában, a magyar doppingellenőrzés történetében?
– Abszolút. A világon durván kétszáz ilyen esetet dokumentált a WADA. 2009-ben vezették be a biológiai útlevél gyakorlatát. Csak hogy mindenki értse, ezen eljárás keretében nem a tiltott szer jelenlétét keressük, hanem biológiai mintákat gyűjtünk. Mindenkinek vannak biológiai paraméter jellemzői, amelyek annyira egyediek, mint az ujjlenyomat. A szteroidhormon-profil is mindenki esetében más és más. Mindenkiben termelődik szteroid, de nem ugyanolyan arányban és mennyiségben, s ez nagyon jellegzetes képet alkot mindenkiről. Hat ilyen hormon van egyébként, amit vizsgálnak.

– Százalékban kifejezve mekkora eltérés lehet az emberek között?
– Nagyon érdekes kérdés, hiszen az egyes emberi rasszok között is jelentős az eltérés.

Tudományos körökben például sokáig fejtörést okozott, hogy az ázsiai és a kaukázusi típusú – amely csoportba mi is tartozunk – ember másként bontja le a szteroidot.

Éppen ezért a két csoportnál ugyanaz a vizsgálati módszer félrevezető. De az adott populáció átlagos értékét sem tanácsos alapul venni, mert a sportolókat más paraméterek – nagyobb izomzat, erősebb szív – jellemzik. Ezért nem mindegy, hogy egyénenként milyen normál paramétereket veszünk alapul, s ezt hidalja át a biológiai útlevél. A sportolóknak persze nemcsak a szteroid, hanem a hematológiai, vérképzőszervi profilját is vizsgáljuk. Az évek során gyűjtött adatokat rögzítjük, s a hosszú távú vizsgálat személyre szabott értéket ad. Az adatokból egy adaptív matematikai modell segítségével alsó és felső határértéket kalkulálnak, és ha a sportoló egyértelműen és többször kilép az adott tartományból, akkor az gyanút ébreszt. Ha ez megtörténik és a rendszer jelez, akkor a WADA felkér három egymástól független szakértőt, akik az alanyt nem, csak a paramétereket ismerik. Többféle válasz jöhet a hematológusoktól. Az illető szakértő mondhatja azt, ez csupán egyszeri gyanús eset, de nem lát tendenciát, nem látja azt, hogy itt valamiféle folyamatos probléma, nevesítve doppingolás lenne. Vagy azt, ennek akár orvosi okai is lehetnek, tessék kinyomozni, hogy micsoda. Azt a választ is kaphatjuk, igen, valami gyanús, a legerősebb állítás pedig az, hogy ez bizony „likely doping”, tehát valószínűleg dopping. Ha mind a három hematológus egymástól függetlenül, az adaptív modell adatai alapján kijelenti, hogy ez valószínűleg dopping, akkor indul meg a hivatalos doppingeljárás.

A négy magyar ügyből kettő már valószínűleg dopping

– Ez így elég egyértelműnek hangzik. Miért húzódik a három ügy mégis immár három hónapja?
– A sportoló ezután is védekezhet, hiszen újabb szempontok merülhetnek fel, amelyeket a felkért szakértők ismét megvizsgálnak.

A négy eset közül kettőben megszületett a válasz, a szakértők fenntartják a valószínűleg dopping következtetést.

Ezen esetekben már megindult a hivatalos doppingeljárás, összehívnak egy panelt, amelyben orvos szakértők és jogászok vesznek részt. A sportolók az eljárás során is védekezhetnek, de ekkor már csak egészen kivételes esetben változik meg a szakértői vélemény.

– A három hónap óta tartó vizsgálat utalhat arra, hogy valami mégsem stimmel?
– Volt a WADA praxisában olyan ügy, amely két évig húzódott.

– Tehát időben vagyunk?
– Azt gondolom, hogy igen, mindenképpen.

– A közvéleményt elsősorban érthetően a nevek érdeklik. A négy eset közül az egyik okozott felzúdulást, miután az Index a következőképpen azonosította: ismert olimpikon, pillangóúszó. Pontos a körbeírás?
– Tisztában vagyok vele, az újságíróknak az a feladatuk, hogy híreket osszanak meg a közvéleménnyel. Azt is maximálisan megpróbálom tiszteletben tartani, hogy aki elsőként hoz ki egy hírt, vagy csak hírmorzsát, az felkelti a közvélemény érdeklődését.

– Ezen a piacon is verseny van, nem csak a sportban…
– Így van, ezt megértem, ezzel együtt mégis azt gondolom, hogy ez nem fair. Tartsuk tiszteletben a sportoló azon jogát, hogy védekezhet, amíg nincs ítélet.

– Csupán nem fair, vagy akár jogot is sért, aki találgat, célozgat?
– Ha nem hangzik el a név, akkor nem sért jogot, ám káros folyamatok indulnak be, különösen egy olyan zárt közösségben, mint amilyen az uszoda világa.

– És a sportoló maga kiállhatna: én vagyok az! Volt már erre példa?
– Igen, Kucsera Gábor vállalta a nyilvánosságot. Igaz, ő nem kifejezetten teljesítményfokozó, hanem mondjuk így, stresszoldó szerrel bukott le, s vállalta az ezzel járó következményeket.

Növekedési hormon és vértranszfúzió, a két fehér folt

– A doppingszerek története különböző szakaszokra bontható. Előbb voltak a fájdalomcsillapítók, aztán az anabolikus szteroidok, majd jött az EPO és a növekedési hormon. Mi napjaink csodaszere?
– A felsoroláshoz vehetjük még a vértranszfúziót, a vérdoppingot. Természetesen véletlenül sem reklámot akarok csinálni nekik, de a felsorolt szerek kiváló teljesítményfokozók. A doppingolási és az ellenőrzési módszerek is finomodnak, de a növekedési hormon használata és vértranszfúzió az a két terület, ahol a csalók még előnyben vannak. Ezek esetében igazából csak a rajtaütés lehet bizonyíték.

– Fülessel, információval… Többek között ezért van a WADA-nak nyomozati szerve?
– Természetesen. A WADA-nak nagyon komoly és kiterjedt kapcsolata van az FBI-jal vagy éppen a Scotland Yarddal. Bizony volt már olyan eset, amikor valakit a közben kaptak rajta, hogy infúzión keresztül táplálták belé a friss vért, amit ugye nehéz kimagyarázni. Az ehhez hasonló rajtaütéshez nyilván elengedhetetlen az előzetes nyomozati anyag. Az információ hatalom.

Kényszerű negatív dopping versus döntés a pubertás előtt

– Más téma, mégis idevág. A transznemű sportolók versenyzése, különösen a férfiakból lett nők indulása a nők között egyre élesebb probléma. Egyre több nemzetközi szövetség, így például a FINA és a WA tiltja az indulásukat a nők között, azt a szabályt hozva, hogy tizenkét éves koráig, tehát a pubertás kezdetéig mindenki döntse el, melyik nemhez tartozik és abban versenyezzen. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hasonló szabályt még nem hozott, hanem a tesztoszteronszinthez köti a nők között való indulás feltételét. Végső soron ezt nem tekinthetjük doppingnak, még ha negatív doppingnak is, hiszen ez is mesterséges eszközökkel való beavatkozás az emberi szervezetbe?
– Abszolút egyetértek. Ez nagyon nagy vita sok szempontból. Tudományos vita, sportolók közötti vita, etikai vita, tehát nagyon összetett kérdés, amit nem biztos, hogy a legszerencsésebb módon kezel jelen pillanatban a sportvilág. Kezdjük talán azzal: annak idején volt az úgynevezett szexvizsgálat, amelynek során meghatározták a sportolók genetikai nemét. Tehát akinek XX kromoszómája van, az a hölgyek, akinek XY, az a férfiak között indul. Ezt az ENSZ emberjogi bizottsága meg több fórum is támadta, mondván, személyiségi jog, ebbe nem szabad beleavatkozni, ezért a NOB is eltörölte. Ma csupán bemondáson alapul, ki hol akar indulni; ha valaki a férfias nemi jellege dacára nőként definiálja magát, akkor a nők között indulhat. S akkor még ott vannak nem bináris személyiségek, akik nem akarják magukat se férfiként, se nőként aposztrofálni, de ebbe most tényleg ne menjünk bele.

– Tudományos szempontból ez visszalépés, nemde?
– Kétségtelen, a biológiai nők nem alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a transznemű versenytársaik előnyt élveznek velük szemben. Momentán nehéz jobbat kitalálni annál, mint amit a NOB is követ, miszerint a tesztoszteronszinthez köti az indulás jogosultságát. Illetve van az a megoldás, amit az úszók és az atléták alkalmaznak.

Mi is a dopping definíciója? Hormonális beavatkozás egy egészséges emberi szervezetbe. A transznemű nők esetében ez történik a tesztoszteronszintjük csökkentése érdekében, noha nem a teljesítményfokozás, hanem ellenkezőleg, annak lerontása érdekében, de mégis csak hormonális beavatkozás útján, amit akár tekinthetnénk „negatív” doppingnak is.

S ez nem csupán a doppingellenőrzés, az igazságosság, a versenyegyenlőség, hanem az egészségügy oldaláról is aggályos beavatkozás. Nem hinném, hogy létezik mindenki érdekét kielégítő szabályozás, de a jelenlegi mindenképpen korrigálásra szorul.

Szennyezett táplálékkiegészítők – objektív felelősség

– Az úgynevezett táplálékkiegészítők folyamatosan vita tárgyát képezik. Nagyon leegyszerűsítve ezek olyan teljesítményfokozók, amelyek nem szerepelnek tiltólistán. Most akkor doppingszerek vagy sem?
– Ami nem szerepel a tiltólistán – s itt nem a piaci név a lényeg, hanem a hatóanyag –, az nem számít doppingszernek. Természetesen idővel felkeltik a WADA érdeklődését is, és kétségtelenül sok esetben korábban legális szerek váltak tiltottakká.

– Olyan ez, mint a hadiipar. Egy csodafegyvernek idővel lesz ellenszere…
– Igen, találó hasonlat. A sportolók figyelmét nem véletlenül szoktuk felhívni az óvatosságra a táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban. A termékek véletlenül, de akár szándékosan is szennyeződhetnek tiltott anyaggal, tehát nem lehet a gyártó nyilatkozatára hivatkozva védekezni, a WADA-kódex alapelve az objektív felelősség elve – kizárólag a sportoló felelős azért, ami a szervezetébe jut!

– A hazai rendezésű atlétikai világbajnokság ró-e külön terhet a Magyar Antidopping Csoportra?
– Méghozzá óriási terhet, bár szerencsére már elég edzettek vagyunk, két vizes világbajnokságot is végigcsináltunk teljes sikerrel, azok is óriási volumenű rendezvények voltak, de hát egy atlétikai világbajnokság azért az mindig nagy izgalom. Keményen dolgozunk azért, hogy az esemény a MACS szemszögéből is teljes sikerrel záruljon.

– A tokiói olimpián a Covid-ellenőrzés volt fókuszban, a doppingra kevesebb figyelem esett, nem is volt sok pozitív eset. Milyenek a párizsi kilátások?
– Az olimpiákon általában nincs sok pozitív eset, de a doppingellenőrzés szemszögéből még nem zárnám le a tokiói játékokat.

A WADA kezében nagy fegyver, hogy a mintákat tíz éven át megőrzik és újra vizsgálhatják a fejlettebb módszerekkel. Csakúgy, mint a londoni olimpiát követő években, még lehetnek meglepetések.

– Párizsban az oroszokkal vagy nélkülük? A dopping szempontjából természetesen.
– Nehéz kérdés. Azóta, hogy a szocsi téli olimpián gyakorlatilag egy az egyben meghamisították a doppingellenőrzést, az oroszok folyamatosan fókuszban vannak. Hosszú évek óta az a rend, hogy orosz sportoló csak a nemzetközi közösség ellenőrzése mellett, külön nevezéssel, semleges színekben indulhat. Éppen talán enyhülni látszana ez a szigor, de nem a dopping a fő probléma az oroszokkal kapcsolatban. A részvételükről politikai döntés születik majd.

– Egyetlen hónap alatt a négy hazai eset sok vagy kevés? Kell-e attól tartani, hogy újabb doppinghullám indul Magyarországon?
– A pozitív eseteket tekintve szó sincs semmiféle kirívó eredményről. Semmivel nem vagyunk rosszabbak, mint akármelyik európai ország. Dopping mindig volt és mindig lesz. Amerikában ugyanúgy doppingolnak, mint Oroszországban, Kínában, Németországban, Ausztriában vagy éppen Franciaországban. Az internet világában nagyon egyszerű tiltott szerekhez jutni, nagy a kísértés, de elmúltak azok az idők, amikor egy országban központi doppingolás létezett, mint a hajdani NDK-ban.

Borítókép: Tiszeker Ágnes szerint szó sincs kirívó magyar doppingolási gyakorlatról (Fotó: Kállai Márton)