Az örökös második hely lehetősége senkit sem érdekel az ezüstérmesnél

Első látásra különös edzőváltás zajlott le a múlt héten Kisvárdán. A tavasszal harmatosan szereplő tavalyi ezüstérmes stábjának megköszönték az eddigi munkát, és az a Milos Kruscsics érkezett a kispadra, akit napokkal korábban menesztettek Újpestről. Révész Attila sportigazgató szerint alapos elemzés előzte meg ezt a döntést, a szerb tréner pedig nem bukott edző, és már korábban is szívesen látta volna a klubnál.

Kisvárda, 2022. február 5. Révész Attila, a Kisvárda vezetõedzõje a labdarúgó OTP Bank Liga 19. fordulójában játszott Kisvárda Master Good-Budapest Honvéd mérkõzésen a kisvárdai Várkerti Stadionban 2022. február 5-én. MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– És mire jutott?
– Láttam az edzéseket, beszélgettem a szakmai stáb tagjaival és a játékosokkal, majd leültem, és egy oszlopba felírtam az erősségeinket, egy másikban a gyengeségeinket. Mivel az utóbbi lista hosszabb lett, nem dönthettünk másként, mint hogy váltanunk kell a kispadon.

– Említene konkrétumokat?
– A pozitív kategóriába tartozott például az, hogy a sérülések elkerülték a játékosokat, a fizikális állapotuk kifogásolhatatlan, a csapatban jó a kohézió és az edzések is jó hangulatban zajlottak. Ugyanakkor a szakmaiság megbicsaklott. 

Nekem meggyőződésem, hogy pusztán az edzések időtartama nem fedi le az edzők munkaidejét, a saját csapat és az ellenfelek folyamatos elemzése, a tanulás, a fejlődés elengedhetetlen ebben a szakmában.

Erre többször is felhívtam a figyelmet, de több esélyt már nem adhattam. Kértem javaslatokat arra, hogy miként találhatnánk meg a kiutat, de csak sablonokat kaptam, kreatív ötleteket nem.

Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter

– Mire várt megoldásokat?
– Néhány játékos rossz helyen szerepelt a csapatban, de ez még az egyszerűbben orvosolható gondok közé tartozik. Több fejtörést okoz az, hogy amíg tavaly tíz labdaszerzésből nyolc passz előrement, most ez megfordult, és tízből hét visszapassz, azaz nincs kezdeményezés és kellő kockázatvállalás.

– Ez a szakmai stáb hibája? Nyilván nem azt kérték a játékosoktól, hogy futballozzanak a saját kapujuk felé.
– A játékért az edző felel. Még akkor is, ha létezik egy nagyon komoly magyarázat, és ez a kellő mértékű motiváció hiánya. A keret java hosszú ideje együtt van, aminek létezik nagyon jó oldala, ám az a belülről fakadó sikeréhség, amely az előző bajnokságban jellemezte a csapatot, eltűnt, szinte a nyomait sem lehet tapasztalni. Egy-egy meccsre azért összeszedték magukat a játékosok, ám azok a nüanszok nagyon hiányoztak, amelyek korábban éppen a motiváltság miatt a javunkra billentették a mérleg nyelvét. Hozzáteszem, ez valahol érthető.

– Arra gondol, hogy a tavalyi második helyet csak megismételni lehet, túlszárnyalni nem, mert a Ferencváros annyira kiemelkedik a mezőnyből?
– Pontosan. Elértük a tetőt, és az ismétlés már nem maradéktalanul ösztönző. Tavaly a játékosok tudták: ha ezüstérmesek lesznek, akkor odafigyelnek rájuk, meg akarták mutatni magukat, négyen el is mentek utána a meghatározó futballisták közül. Őket elsősorban belülről pótolhattuk korábbi epizodistákkal, ilyen például Driton Camaj, majd a télen elment Jasir Asani is, amit megszenvedett a játékunk kreativitása. 

Bevallom, én is sokat vesztettem a motiváltságomból, nekem is szükségem volt új célokra. Azt bebizonyítottam közösen a kollégáimmal, hogy szervezettséggel és tudatos szakmai munkával el lehet érni sikereket, de az örökös második hely lehetősége nem érdekel.

– Arra nem gondolt, hogy most ön üljön le a kispadra?
– Az eszembe jutott, de az én feladatom a tudás hazahozatala, és sok tanulmányút, konferencia szerepelt a programomban. Ha ezek mellett félmunkát végezve edzősködnék, akkor becsapnám a klubot, a játékosokat, és bevallom, ebben a munkában nem is lelném meg az örömömet.

Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter

– És miben lelné meg?
– Például az akadémiában, a jövő építésében, egy más stílusú játék kialakításában, mert hamarosan a mi játékosaink is nagyon erősek lesznek. Három éve kezdtük el a munkát, a fiatalokat látva nagy lehetőségek előtt állunk, de még szükségünk van némi időre.

– A sors tréfája, hogy az idén csak az Újpestet győzték le, és éppen a lilák menesztett edzője lett Török László utódja. Ez hogyan jött össze?
– Milos Kruscsiccsal már a télen sokat beszélgettem Belgrádban. Láttam, nagy hasznunkra lehetne, utána is tartottuk a kapcsolatot, és amikor szabaddá vált, lecsaptam rá. Négy másik edzővel már komoly szintig jutottak el a tárgyalások, Spanyolországba például már úgy utaztam ki, hogy az új edzővel térek haza, ám valami miatt az utolsó pillanatokban mindegyik szerződtetés meghiúsult: vagy a fizetési igény volt túl magas, vagy bennem ingott meg a bizalom.

– Most a hátralévő kilenc fordulóra az új edzővel mi a cél?
– A harmadik hely. Ez teljesen reális, és oda is érünk majd.

Borítókép: Révész Attila kreatív ötletek helyett csak sablonokat kapott a korábbi stábtól (Fotó: MTI/Czeglédy Zsolt)