Ehhez képest nem alakult ki olyan jelentős lélektani fölény, mint az említett két BL-meccsen, sokkal szorosabban alakult a meccs, mint ahogy azt várni lehetett. 5-5-ig fej fej mellett haladtak a csapatok, főleg Borut Mackovsek, a szegediek balátlövője volt elemében, a szlovén játékos négy gólt szerzett.
Ekkor lépett el három góllal a Veszprém, 9-6-nál kért időt Juan Carlos Pastor, és ez hatott. Bodó Richárd és Bogdan Radivojevics góljával megint szorosabb lett a meccs.
12-nél érte utol a Szeged az ellenfelét. Elsősorban azért, mert Bodó támadásban tarthatatlan volt, elöl pedig nem volt hatékony a veszprémi támadások befejezése. Mirko Alilovic kivédte Nilsson ziccerét.

A félidő hajrája a Veszprémé volt, ez többek között Bodó kihagyott ziccereinek és Sebastian Frimmel elrontott hétméteresének volt köszönhető. A sokkal kevesebbet hibázó csapat vezetésével (17-15) zárult az első félidő, amely abból a szempontból mindenképpen különleges volt, hogy a Szeged annak ellenére meccsben maradt, hogy nem tudta érvényesíteni a legfőbb taktikai fegyverét, a beálló játékot. Bánhidi Bence gyakorlatilag észrevétlen volt az első harminc percben.

A folytatásra visszaálltak a veszprémi kezdőemberek: a belső posztokon Remili, Lauge és Eldera, a szegediek is visszahozták a kezdőiket, leszámítva Szita Zoltánt. 18 gólnál érte megint utol a Szeged az ellenfelét, majd Eldera és Lauge villanásával megint „elhúzott” két góllal a Veszprém. Bő negyedóra telt el a második félidőből, amikor Bodó közelről fejen találta Rodrigo Corralest, a Veszprém kapusát, a játékvezetők némileg érthetetlen módon nem küldték ki két percre a szegedi átlövőt. A döntés előtt percekig állt a játék, Momir Ilics nagyon felhúzta magát az eset miatt, a veszprémi edzőt le kellett fogni, nehogy nekimenjen a játékvezetőknek.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!