A múlt héten eljött a búcsú pillanata: Marozsán Dzsenifer utoljára lépett pályára a német válogatottban, amelyben ez volt a 112. fellépése. A négyszeres magyar válogatott futballista, Marozsán János Budapesten született, négyéves kora óta Németországban élő, de bökönyi nagymamáját gyakran meglátogató lánya minden idők egyik legjobb női labdarúgója. Olimpiai és Európa-bajnok, hatszor volt tagja Bajnokok Ligája-győztes csapatnak, háromszor választották az év legjobbjának Németországban, 2012-ben ő lett az U20-as női világbajnokság aranylabdása.
Nem akárki távozott tehát válogatott szinten a nemzetközi porondról. A 31 éves futballista a klubjában, a Olympique Lyonban folytatja a pályafutását, és minderről részletesen beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjújában. Ebben elárulta, elszomorította, hogy a búcsúmeccsén a német válogatott kikapott Brazíliától, ugyanakkor nagyon büszkén tekint vissza a háta mögött hagyott 112 mérkőzésre. Gyerekkorában nem is álmodott ilyen eredményekről, egész egyszerűen imádott futballozni, szívvel-lélekkel játszott. Az a kérdés pedig fel sem vetődött, hogy a magyar vagy a német válogatottban játsszon-e, Magyarországról ugyanis soha senki sem kereste.
Arra a kérdésre, hogy a németeket nem zavarta-e, hogy a cipőjén mindig ott virított a magyar zászló is a német mellett, ezt felelte:
– Ez sosem volt probléma, azonnal elfogadták. Tudták, sokat jelent nekem, hogy mindkét zászló ott legyen. De nemcsak a válogatottban, hanem a Bundesligában és a francia bajnokságban hordott cipőmre is rá van hímezve a magyar zászló is. Csak az olimpián nem engedték, hogy nevet vagy emblémát varrassunk a cipőnkre, nem adtak rá magyarázatot, hogy miért, egyszerűen megtiltották.
A 2008-as, U17-es világbajnokságon azt írta egy új-zélandi újság: „Felejtsétek el Maradonát, jön Marozsán!” Később Puskás Ferenchez is hasonlították, és mindezt nagy megtiszteltetésnek tartja, ám szerinte nem lehet összehasonlítani a női és a férfi futballt. Az interjúban szóba került az olimpiai és az Európa-bajnoki aranyérem is, ezekről ezt mondta:
– Szerintem is a futballistáknak többet jelent az Európa-bajnoki cím, de mivel anyukámnak az volt a nagy álma, hogy aranyéremmel térjek haza Rióból, ezért én is nagyon-nagyon fontosnak tartottam, hogy megnyerjem, és óriási boldogságot jelentett, hogy sikerült. Az olimpiai győzelemnek azért is van hasonlóan nagy rangja, mint az Európa-bajnokságnak, mert a női futballban a legjobb csapatok játszanak, míg a férfiaknál az U23-as együttesek, legfeljebb három idősebb játékossal.