Feladni vagy megpróbálni? Ez a kérdés motosztált a magyar jégkorong-válogatott játékosainak és edzőinek a fejében a Németország elleni vasárnapi mérkőzésre készülve. Van-e értelme beleállni az összecsapásba a bravúr reményében? Hiszen győzelem esetén a mieink hétfőn már csak gálameccset játszanánk az osztrákokkal. Ellenkezőleg, inkább tartalékolni kell-e az erőt, annál is inkább, mert az osztrákoknak kedvezőbb a sorsolásuk, ők vasárnap pihenhetnek.
Vérbeli sportember persze előre nem ad fel egyetlen küzdelmet sem, mégis inkább azt mondanánk, a magyar válogatott köztes megoldást választott. A felállás is árulkodó volt. Először is, nem az első számú kapus, Bálizs Bence, hanem Horváth Dominik védett. Másodszor Kevin Constanitine teljesen összekutyulta a csatársorokat. Íme: Kóger, Nagy G., Csányi – Vincze P., Papp K., Terbócs – Erdély, Bartalis, Sofron – Szirányi, Sebők B., Galló. Hári eleve pihenőt kapott, a válogatottságtól a vb-n búcsúzó Szirányi hátvéd létére csatárt játszott, egyedül Erdély, Bartali és Sofron trióját hagyta együtt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Ezt a meccset hiába videózták az osztrákok, de azért valószínűleg megtéveszteni sem tudtuk őket.
A mieink az első néhány percet megnyomták – Kiss Roland ziccert hibázott, öt méterről lőhetett tisztán –, de utána mintha visszavettek volna a tempóból.
Nehéz eldönteni, szerencsés volt-e vagy sem, hogy a németek már a 6. percben megszerezték a vezetést. Schutz lövését Horváth Dominik ugyan védte mamuttal, ám nagyon rossz helyre pattant ki róla a korong, éppen a balon oldal érkező Stachowiak felé, aki felvarrta a rövid felsőbe a korongot (0-1).
