Az Esbjerg elleni bombagólja kellett ahhoz, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata eljusson a Bajnokok Ligája döntőjébe. Emily Bölk, a magyarul lelkesen tanuló német balátlövő szerint a Vipers elleni döntő utolsó öt percében tudatosodott a csapattársaiban, hogy ezt a meccset már nem lehet megfordítani. – Az utolsó tíz percre fordulva nyolc góllal vezettek, de akkor sem adtuk fel, mentünk előre, hiszen annyi csoda történt velünk az ide vezető úton, miért ne történhetett volna még egy?! Öt perccel a vége előtt már tudtuk, hogy ez most nem volt elég, de remélem, ebből senki sem látott semmit, mert harcoltunk a végsőkig. Az ezüstérmet is óriási élmény volt a szurkolóinkkal ünnepelni, büszkék lehetünk magunkra – mondta a Nemzeti Sportnak a 25 éves német átlövő.
Szóba került a norvég csodakapus, Katrine Lunde is, aki 16 védéssel demoralizálta a Fradit a döntőben, de Bölk szerint nem ezen múlott a meccs. Illetve nem csak ezen. – A legnagyobb gond az volt, hogy nem találtunk be a kapuba, emiatt nyomás alá kerültünk, kapkodni kezdtünk, túl gyorsan akartunk gólt szerezni, amivel Lunde dolgát is megkönnyítettük. Egyre jobban fáradtunk, mert nehéz újra és újra felzárkózni. A szívünket-lelkünket beleadtuk, de ez most nem volt elég – elevenítette fel a döntő emlékeit a német játékos. Majd több más csapattársához hasonlóan ő is hullámvasúthoz hasonlította a Fradi szezonját, és kijelentette, nem teljesen boldog a második hellyel, és jövőre feltétlenül visszatérne a Final Fourba. – Nyilván az aranyérem lett volna a tökéletes. Olyan volt ez az idény, mint a hullámvasút, senki sem hitte, hogy történelmet írunk a klubnál, bejutunk a négyes döntőbe, sőt, megszerezzük az ezüstérmet. Most már én is elmondhatom, hogy aki egyszer bejutott a BL négyes döntőjébe, az újra be akar kerülni.
