Mindkét csapatnak volt törlesztenivalója a másik ellen. Nekünk még mindig fájhatott a tavalyi Európa-bajnokság döntőjében a horvátok ellen Splitben elszenvedett egygólos vereség, nekik pedig az, hogy márciusban Zágrábban hárommal vertük őket a világkupa selejtezőjében. A vb-n az egymás elleni meccs azonban elsősorban a csoportelsőség megszerzése miatt volt fontos, ami meghatározza, hogy a két válogatott milyen úton halad tovább a fukuokai vb-n – a ránézésre könnyebben vagy a nehezebben.
Varga Zsolt szövetségi kapitány a felkészülés alatt végig azt hangsúlyozta, hogy a védekezés a lényeg. A Japán elleni első meccsen kaptunk ugyan nyolc gólt, de cserébe lőttünk 16-ot, ebből és a horvátok Argentína elleni 24-5-ös sikeréből túl sokat nem lehetett leszűrni.
Abból már sokkal többet, ami a horvátok elleni első negyedben történt, és elégedetten szemlélhettük a látottakat. A horvátok hozták el a labdát a ráúszásnál, de sokáig ez volt az egyetlen sikerük: az első lövésüket Vámos blokkolta, majd az ellentámadásból Zalánki, aki legutóbb Zágrábban hétszer talált a kapujukba, vacakolás nélkül a kapuba bombázott.
A kezdeti események előrevetítették az első nyolc percet. A magyar csapat remekül védekezett, és pontosan lőtt. A támadójátékkal nem lehettünk maradéktalanul elégedettek, mert sokszor nem jutottunk el lövésig, de amikor igen, akkor nem hibáztunk. Az első negyed végén háromból három volt a lőlapon, Zalánki után Vámos és Német is betalált. Közben a védelem tette a dolgát, az első horvát gólra a nyolcadik percig kellett várni, emberelőnyből. Az első negyed végén a 3-1-es vezetés és a játék is rendben volt.
Az elején kiharcolt előnyt sikerült tartani
Vámos lécen csattanó lövése nyitotta a következő felvonást, ezzel úszott el az addig százszázalékos hatékonyság. A védelem továbbra is állt a lábán, így a 4-1-re nem sokat kellett várni, emberelőnyben Nagy átjátszása után Angyal húzta közelről a kapuba a labdát szép mozdulattal. E pillanatban a horvát időkérés szimbolikus volt – égett a ház Ivica Tucak csapatánál.
