Cincinnatiben ismét létrejött az álomdöntő. Az első négy játékban Novak Djokovics és Carlos Alcaraz is hozta az adogatását, előbbi nehezebben, utóbbi könnyebben, a szerbnek ritkán jöttek be az első szervái. Aztán mégis ő brékelt és elhúzott 4:2-re. Úgy tűnt, ezzel el is lőtte a puskaporát. Izzadt, vörös volt a feje, ez nem a szokásos hattyú halála volt, Djokovics szenvedett. Húzta az időt, amennyire csak lehetett, de egyszer így is figyelmeztette a játékvezető, szerva-röptét játszott, hogy gyorsítsa a pontokat. Mindhiába. Majd a csapata felé magyarázott könyörögve, hogy adjanak neki valami italt, amitől jobban lesz. Lehetett is látni, amint két tablettát feloldanak neki a kulacsában és leadják neki. Mindhiába. Alcaraz egyenlített, sőt fordított, 7:5-re hozta az első játszmát.
Djokovics a rövidítés királya
Djokovics persze bement az öltözőbe, kihasználta a nyolcperces szünetet. Egyvalamiben bízott, hogy a pályára szép lassan árnyék ereszkedik. Így is történt. Előbb csak az egyik térfélt borította árnyék, aztán idővel a másikat is, és Djokovics feltámadt. Újra futott a labdákért, felvette a harcot az ifjú trónkövetelővel. Igaz, Alcaraz így is közel került a győzelemhez. A második játszmában is brékelt, de aztán a veterán klasszis is elvette az ő adogatását. Következett a rövidítés. Alcaraznak meccslabdája is volt, de nem élt vele, a szerb egyenlített 9-7-tel.
A harmadik szett is rövidítésbe torkollott, és Alcaraz a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy ennek a műfajnak Djokovics a királya, a szerb ezt már simábban, 7-4-re hozta.
Majd olyan teátrálisan ünnepelt, mintha egyszerre egy egész Grand Slamet nyert volna. Előbb elterült a borításon, majd összekapta magát, szertartásosan kezet fogott Alcarazzal, sőt meg is ölelte az ifjú spanyolt. Ezután azonban kitörtek belőle az érzelmek, üvöltött diadalmasan és szétszaggatta magán a pólóját.
Djokovics valaha játszott egyik legjobb meccse
– Sok mindent kellene mondanom, de kevés az erőm... – vágott bele Djokovics a nyilatkozatába, s először is Alcarazt dicsérte. – Kifogytunk a dicsérő szavakból. Hihetetlen, amit az elmúlt két-három évben elértél. Haver, soha ne add fel! Imádom az örökösen kemény játékod, de azért jó lenne, ha néha egy-egy rossz labdameneted neked is lenne...
Ez volt az egyik legnagyszerűbb meccs, amit valaha játszottam. Olyan érzés volt, mint egy Grand Slam-döntő, és remélem, hogy néhány héten belül újra játszhatunk New Yorkban. A közönség biztosan élvezné, én talán kevésbé...
