Néhány nappal később jelentkezett Miho, a csapat egyik PR-osa, aki rendkívül szimpatikusan fogadta a megkeresést, elnézést kért, hogy Magyarországról sajnos nem lehet jegyet venni, de örömmel meghívott a meccsre. Miután a PayPay Dome-hoz vezető óriási dugót a reménytelenül veszteglő buszról idő előtt leszállva, és az utolsó két megállót a rekkenő hőségben legyalogolva leküzdöttük, a stadion sajtóbejáratánál várt minket egy boríték Miho kedves üzenetével, benne a jeggyel.
Hangulatfelvételek a meccsről:
A hatalmas, kör alakú Dome-ban belül a büfék, árusok sora húzódik, innen lehet a lelátóra menni. Egyből feltűnt, hogy szinte kivétel nélkül mindenki a csapat türkizkék mezét viselte. Hamar kiderült, hogy a jegyhez mindenkinek jár ingyen mez, amit a kinti bódéknál lehet beszerezni. Nevezhetjük ajándéknak, a szurkolók kiszolgálásának vagy marketingfogásnak, de a látvány alapján megtérül – a csapat névadó szponzora, a SoftBank Group negyvenezer boldog reklámarcot szerez magának minden meccsen.
A japánok nem csak a vb-n takarítanak maguk után
Az első, ami magáról a játékról is elterelte a figyelmünket, a szurkolás volt. A japán szurkolás. A vizes vb-n nem sokat láthattunk ebből, szolid tapsnál többet nem mutattak a helyiek. A PayPay Dome-ban viszont szinte folyamatosan szólt a zene, trombitaszólam adta az alaphangot, amire fülbemászó dallamra ütötték össze a szurkolói boltban 1100 jenért beszerezhető kis műanyag baseballütőket. A feketébe öltözött vendégszurkolók az egyik szektorban állva szurkoltak, ugráltak, integettek, tapsoltak – mindezt összehangolva, mintha begyakorolt koreográfia lett volna. Minden mozdulatban megbújt a fegyelmezettség, ami jellemzi a japánokat a mindennapokban is.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!