„Happy birthday!” Megérkezett a válogatott erősítés Zágrábba

Otthon vízilabda-rajongók ezrei bosszankodnak, hogy jegy híján nem utazhattak ki a szomszédos Zágrábba a Horvátország–Magyarország Európa-bajnoki elődöntőre, de persze nincs lehetetlen, százötven magyar drukker azért csak szert tett belépőre. A szurkolókhoz hírességek is csatlakoztak, a pihenőjüket töltő klasszisok – Német Toni, Jansik Szilárd, Vámos Márton – is kiugrottak a horvát fővárosban, hogy a helyszínen buzdítsák a társakat. Német Toninak a nagy nap apropóján kisebb ünnepséget is rögtönöztek a magyar szurkolók.

Forrás: Fradi.hu

Ne szépítsük, a Mladost-uszoda nem egy hivalkodó épület, nemhogy a Duna Arénához, de még a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodához sem mérhető; felújítás, korszerűsítés után kiáltó szocreál remek a hetvenes évekből. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, de tíz percen keresztül bóklásztunk benne, mire az egyetlen mosdóra ráakadtunk… A létesítménynek persze ennél nagyobb hiányossága is van: csupán három ezren férnek el a lelátóin. Ez persze jelentősen behatárolta a magyar szurkolók lehetőségeit. A csoportmérkőzések során, de még a Szerbia elleni negyeddöntőben is szinte hazai közegben játszhatott a magyar vízilabda-válogatott, de persze a rendezők a Horvátország elleni elődöntőre korlátozottan biztosítottak belépőket a magyaroknak. Számszerűen csupán százötven jegyet értékesítettek a magyarok között. 

Laci, a családja és a barátai – magyar szurkolók Zágrábban

Lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett így belépőhöz jutni, de volt, akinek így is sikerült. A horvát–magyar mérkőzés előtt átrándultam az uszoda szomszédságában lévő Hugo’s nevű műintézménybe, ahol egyből magyar drukkerekbe botlottam.

Kétszáz euróról indultak a jegyárak

– Szombaton vettük a jegyet. Három gépen készültünk, folyamatosan frissítettük az oldalt. Először kétszáz euróért kínálták a jegyet, de amikor lement harmincöt euróra, egyből lecsaptunk – büszkélkedik az érdeklődésemre Laci, aki népes családdal és baráti társasággal érkezett Nagykanizsáról. Imádják a vízilabdát, naná, Laci két fia is pólózik.

Miközben a kávét kortyolgatom Hugónál, egyszer csak váratlanul „Happy birthday!” köszöntés üti meg a fülem. Megfordulok, emberhegy tornyosul előttem. Összetéveszthetetlen jelenség, Német Toni, a világbajnok magyar válogatott centere köszöni meg a megemlékezést.

Német Toni és a kedvese, Emőke Zágrábban a Horvátország–Magyarország elődöntő előtt 

Német Toni, Jansik Szilárd és is befutott Zágrábba

– Most már talán játszhatnék, de a felkészülés nem tegnap kezdődött, akkor még nem volt rendben a műtött vállam – mondja Német Toni, aki az elődöntő napján ünnepli a harmincadik születésnapját. – Vasárnap, szabad nap van, persze, hogy kiugrottam szurkolni a srácoknak. Hamarosan befut Marci (Vámos Márton) és Szili (Jansik Szilárd) is – folytatja Német Toni csinos barátnője, Emőke társaságában barátságosan, fesztelenül, a legcsekélyebb sztárallűr nélkül.

Valahol itt kezdődik a közösségi összetartás.

elfoglalta a helyünk…

A beszélgetés után ülnék vissza helyemre, s egyszerre két meglepetés ér. Elvitték a még gőzölgő kávémat, és a helyemet is elfoglalták. Utóbbi éppenséggel bocsánatos, mert segítői társaságában Varga Zsolt, a magyar válogatott szövetségi kapitánya telepett le az asztalomhoz…

Üdvözöljük egymást, Varga Zsolt nyugodtnak tűnik, pedig belül nyilván már ezer fokon izzik. 

Visszasétálok az uszodába, amely kezd benépesülni, szól a jól ismert délszláv etnorock, hangolnak a horvátok, akik nem csak nyerni akarnak, hanem olimpiai kvótát is szerezni. Százötven, bocsánat, helyesbítek, mindenekelőtt tizenöt magyar állná az útjukat.

Borítókép: Német Toni Varga Zsolt irányítása alatt vált kulcsemberré a magyar válogatottban (Fotó: Fradi.hu)