A gólpassz magyar mestere mindenhol a borról hall

Tavaly nyáron a magyar válogatott kosárlabdázó Váradi Benedek a litván bajnokság ezüstérmesétől, a Rytas Vilniustól a lengyel bajnokságban szereplő Trelf Sopotba igazolt. A huszonnyolc éves kosaras gyorsan beilleszkedett, és a bajnokságban jelenleg második helyen álló csapat egyik legjobbjaként tündökölt többször is. A válogatott irányító tavasszal is élvezi az NBA-ben egyedülálló rekordot tartó horvát vezetőedző, Zan Tabak bizalmát.

Váradi Benedek (labdával) a magyar válogatott színeiben Fotó: Vas Népe/Cseh Gábor

A Falco Szombathely csapatával háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes kosárlabdázóval a Lublin elleni győztes bajnoki előtt beszélgettünk, azóta pedig a Trefl Sopot újabb sikereket könyvelhetett el a lengyel bajnokságban, köztük a Dabrowa Gornicza elleni rangadón idegenben is győzni tudott Váradi csapata. A magyar irányító bő húsz perc játékidő alatt két pontot, négy lepattanót, és hat gólpasszt tett be a közösbe, és meccsenként több mint öt assziszttal (5,1) ő vezeti a gólpasszadók-listáját.

– Tőlem egyik edző sem azt várta, hogy pontgyáros leszek. Szombathelyen sem ez volt a feladatom, és a magyar válogatottban is irányítóként próbálom szervezni a csapatot, s igyekszem gólpasszokat adni. A játékosok és az edzők közötti összhang megtalálásában voltam egyfajta segítség az edzőimnek. Ezért igazoltak le a Sopotba, és anno a Falcóban is ez volt a feladatom – mondta el a magyar kosárlabdázó, akit már két éve is megkeresett a lengyel Trefl Sopot.

– A klub mellett a vezetőedző Zan Tabak is szerette volna, ha náluk játszom. Én voltam a második légiós, akit leigazoltak – folytatta a magyar kosaras, aki szerint a horvát Zan Tabak tipikusan olyan edző, aki a játékosok nyelvén jól beszél, érti őket. Nem véletlen, hiszen a 213 cm magas egykori center húszéves játékoskarrierje alatt kilenc szezont húzott le az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA), és a mai napig egyetlen európai játékos az NBA történetében, aki két különböző csapattal is játszott a döntőben.

– Kevés dolgot enged meg a pályán a játékosainak, de az gondolom, hogy ez csak előnyére válik egy edzőnek. Bárhova ment korábban, ott bajnokságot vagy kupát nyert. Talán emiatt kicsivel nagyobb nyomás van rajta – mondta el Váradi Benedek, akinek remek kapcsolata van az edzővel, mivel Tabak sokszor kikéri a véleményét egy adott játékhelyzetről. A csapatban a legtöbb gólpasszt kiosztó magyar játékos tavaly októberben négy győztes találkozón is tizennyolc pont felett dobott, de Váradi szerint ennek is megvolt az oka.

– A bajnokság elején jóval szűkebb rotációnk volt, s akkor nekem is voltak olyan mérkőzéseim, ahol 30-35 percet kellett a pályán töltenem, így több idő alatt jobban hozzá tudtam tenni. Mostanra már csak 20-22 perceket játszom mérkőzésenként. Azt gondolom, hogy ennél többet magas szinten, de kevesebb hibával nem lehetne játszani – fejtette ki a magyar válogatott irányító.

Váradi és csapata olykor akár tíz órát is buszozik a mérkőzések helyszínei között, de a fárasztó utakra mindig felkészülten érkezik a magyar kosárlabdázó.

– Amikor tavaly nyáron ajánlatokat kaptam más csapatoktól és a Trefl Sopottól, akkor megkérdeztem a válogatott csapattársamat, Keller Ákost (A Falco centere játszott a lengyel Slask Wroclaw csapatában), hogy mi a véleménye Lengyelországról. Ákos soha nem kosárlabdáról vagy az életről beszélt a legtöbbet, hanem inkább arról, hogy rengeteget kell utazni a helyszínek között – árulta el Váradi Benedek, aki gyakran egy jógamatracon pihen a hosszú utazások alatt.

A Trefl Sopot az első trófeáját, a Lengyel Kupát két éve nyerte, és azt a trófeát tavaly is sikerült elhódítania. A Szuperkupa-döntőn is közel jártak a győzelemhez, a rendes játékidőben Váradi triplájával egyenlítettek, de végül nem sikerült nyerniük. Az idén az európai kupaporondra való kijutást tűzték ki célul, de nem lesz könnyű dolguk még úgy sem, hogy jelenleg a lengyel bajnokságban a második helyen állnak.

– Nagyon fizikális a játék, sok ütközéssel tarkítva. Több csapat épít az amerikai hátvédekre, és az egy-egy elleni szituációkból is több van. Amíg Litvániában hét-nyolc csapat bizonyult kemény ellenfélnek, itt a tizenhat csapatos bajnokságban tizenhárom-tizennégy csapat játszik magas szinten – mondta el a válogatott kosárlabdázó, aki hozzátette, hogy a rangadókat mindig a tizenötezer férőhelyes Ergo Arénában játsszák. – Volt olyan bajnoki, amin közel nyolcezren jöttek ki, és többször volt, hogy ötezer ember előtt játszottunk. A legnagyobb rangadó a „Három Város Derbi” (Tricity – Sopot, Gdansk, Gdynia) egyike, a Gdynia ellen, amit szerencsére sikerül megnyernünk. A bajnoki mérkőzéseken a sportágtól függetlenül nagyon családcentrikus hangulatot teremtenek, a gyerekek a sportcsarnokokon belüli játszótéren is jól érezhetik magukat – mondta el Váradi Benedek, akiről, ha megtudják, hogy magyar, mindenhol megkapja a a jól ismert közmondást: Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.

– Megismerkedtünk egy magyar családdal, akik itt dolgoznak, és a gyerekek Gdanskban járnak iskolába. Ők is mondták, hogy a lengyelek vendégszeretőek. Nekem ezt karácsonykor volt alkalmam megtapasztalni a csapatkapitányunknál, aki vendégül látott minket – árulta el az irányító, aki tavasszal egy tengerparti biciklitúrát tervez a feleségével.

A válogatott is szóba került: az új szövetségi kapitány, Gasper Okorn irányításával két vereséggel kezdte az Eb-selejtezőket a magyar csapat, de Váradi Benedek szerint túl kevés idejük volt ahhoz, hogy ütőképes gárdát alkothassanak.

– Nem mehet minden egy csettintésre. Mindössze négy napot töltöttünk együtt Okorn kinevezése után, és ennyi idő alatt még nem lehetett világmegváltó dolgokat csinálni. Egy alapot tudott adni nekünk, de sajnos még így sem sikerült győzelmekkel zárnunk a selejtezőket. Még négy kemény mérkőzés vár ránk, és egyik találkozón sem fog az ölünkbe hullni a győzelem – mondta el az irányító, aki kiemelte, hogy a családias légkör erőssége a magyar válogatottnak, és ennek szellemében kell majd kiállniuk a következő mérkőzéseken.