– Igaz, hogy előbb kenulapátot fogott, majd csak utána tért át a labdára?
– Így van, három évig kenuztam a KSI-ben, aztán jött egy kattanás, rájöttem, hogy a foci jobban tetszik. Ekkor 12 éves voltam. Az első sportom a kenu volt, de gyerekkoromban rengeteget fociztunk, mindennapos program volt iskola után vagy hétvégén, hogy a lakótelepi téren játszottunk.
– Hogy került a kapuba?
– Valamiért mindig a kapuba álltam be, azt szerettem, mígnem egyszer egy idősebb, aktívan focizó játékos azt mondta, próbáljam ki magam a Fradiban, és menjek el egy próbaedzésre. Vállaltam, a serdülő IV-ben kezdtem, majd hamarosan leigazolt a Ferencváros.
Kapusként góllal tette le a névjegyét
– A nagycsapatban már 1987-ben bemutatkozott, az első tétmérkőzésére mégis 1991-ig kellett várni. Milyen volt megélni négy évet tartalékként?
– Ha jól emlékszem, ez akkor úgy nézett ki, hogy az első csapat Antwerpenben játszott edzőmeccset, ott kaptam pár percnyi lehetőséget. Utána jött a 4 év, a katonaidőszakom, az viszont elég kalandosra sikerült, a Honvédhoz vonultam, majd elkerültem Mezőtúrra, később áthelyeztettem magam Ceglédre, aztán kint voltam a katonaválogatottal Vietnámban egy hónapig. Ott az volt a megegyezés, hogy aki oda elmegy, az előbb leszerelhet két hónappal. Én kaptam az alkalmon, így ’89-ben visszatérhettem a Fradi tartalék csapatába, ahol eltöltöttem másfél évet. Akkor nem igazán gondolkodhattam az első csapatban, előttem volt Zsiborás Gabi, Józsa Miki és talán Erdélyi Gabi, így a tartalék csapatban próbáltam vitézkedni, mígnem Nyilasi Tibor lett az edző a felnőtteknél. Fiatal, talán 36 éves volt, teljesen más, új szemléletet hozott a Fradiba. Megfogalmazódott benne az, hogy lehetőséget ad a fiataloknak, mi viszont próbáljuk megragadni azt és dobni valami nagyot. Akkor a Fradi 11 éve nem nyert semmit, az első év viszont rögtön egy kupadöntővel indult, amit sikerült megnyerni. A következő idényben már a bajnoki cím volt a célkitűzés, amit sikerült is megvalósítanunk. Ez akkor hatalmas dolog volt, rengeteg saját nevelésű játékos volt tagja a csapatnak.
– A Baja elleni debütálás után az élvonalban az Újpest ellen védett először 1991 tavaszán. Van ennél szebb kihívás Fradi-érzelmű kapusként?
– Fontos, hogy megemlítsem, hogy miként kerültem be a kapuba. Az volt a divat régen, hogy teremtornákat rendeztek szerte Európában. Volt egy nagyon híres torna Genfben olyan csapatokkal, mint a Bayern München, az Aston Villa… A túra előtt pár nappal Józsa Miki megsérült, így nekem kellett védeni. Jól is védtem, majd jött a döntő a Bayern ellen, ami komoly kihívást jelentett. A lényeg, hogy egy góllal vezetett a Bayern, de én az utolsó másodpercekben felmentem és gólt rúgtam. Le is fújták a meccset, majd büntetőkkel megnyertük a tornát. Visszajöttünk, folytatódott a felkészülés, Józsa Miki felépült, majd jött a Szeged elleni meccs, ahol valahogy elcsúszott a labda Miki lábai között. Ezek után a következő meccs előtt pedig mondta Nyilasi Tibi, hogy én fogok védeni az Újpest ellen. Fel sem tudtam fogni! Végül minden jól alakult, nyertünk 1-0-ra.
– 1991-ben még „csak” ezüstérmet nyert, egy évvel később viszont bajnok lett a Ferencvárossal, a bajnoki menetelés csúcsa az emlékezetes miskolci mérkőzésen jött el. Volt része valaha annál nagyobb ünneplésben?
– Az egy megismételhetetlen sztori. Jött egy ifjú edző a Fradiba, Nyilasi Tibornak hívták, imádta a közönség, rajongtak érte, kialakított egy fiatal csapatot, amibe sok saját nevelésű játékost rakott be. Az első év még bajnoki ezüsttel és kupagyőzelemmel végződött, a másodikban viszont bajnokok lettünk, ráadásul úgy nyertük meg azt a bajnokságot, hogy a tavaszi szezonban a Vác ott volt mögöttünk folyamatosan, nem akart leszakadni. A sikerünk hatalmas eufória volt az emberek számára. A szurkolók annyira szerették azt a csapatot, jólesett a közönségnek, hogy végre egy Fradi-kötődésű játékosokból álló gárda nyerni tudott egy bajnokságot 11 év után, hogy ott felrobbant mindent. A hazaút egy másik sztori, igazi népünnepély volt.
– Abban az évben bekerült a válogatottba is. Miért csak három meccs jutott?
– Az volt a célkitűzésem, hogy válogatott szeretnék lenni, ez viszonylag hamar megadatott. Miután teljesült, nem éreztem a további motivációt. Nekem ez olyan volt, mint egy ajándék. A Fradi volt mindig a csapat, a válogatott meg egyfajta grátisz, elismerése az addigi eredményeimnek. Érdekesen álltam hozzá, elismerem.
– A folytatásban már nem volt egyértelmű helye a Fradi kapujában, Zsiborás Gábor tragédiája után 1993-ban kölcsönbe el is került az MTK-hoz. Hogyan fogadták mint fradistát?
– Gyerekkoromban Zsiborás Gabi egy ikon, utánozhatatlan valaki volt számomra, az edzéseken tátott szájjal figyeltem a technikáját, reflexeit. Megtörtént a haláleset, majd engem adtak kölcsön, hogy pótoljam őt. Pozitívan álltak hozzám, rendesek voltak velem, de valahogy nem az én közegem volt az, az első perctől éreztem, hogy nem az én világom. Nem is tudtam ott játszani, hamar vissza is tértem a Fradiba.
Sírva nézte a Fradi BL-meccseit
– Nyilasi Tibort Novák Dezső váltotta a Fradi kispadján 1994-ben. Jól kijöttek?
– Nagyon. Ő nem bonyolította túl a dolgokat, emberileg nem tudok rá rosszat mondani, mindig odafigyelt a játékosokra. Nem volt az a nagyon bratyizós típus, de kezelte az egókat. Vele eredményesek voltunk, jött a következő bajnokság, amit sikerült megnyerni, akkoriban jól ment a védés nekem is. Utána jött egy rossz döntés a részemről, ami meghatározta az egész életemet.
– Amiről beszél, az 1995 nyarán történt, Hajdu Attila érkezett, Balogh Tamás pedig távozott a Ferencvárostól. Hirtelen döntés volt?
– Abszolút. Azt éreztem, hogy nem nagyon marasztalnának, én pedig azt mondtam, hogy jó, akkor megyek. Nem az elől menekültem el, hogy Hajdu Attilát ki kell szorítsam, hanem inkább azt éreztem, hogy nem becsült meg a klub. Ott álltam fél évig csapat nélkül, nem nagyon kapkodtak értem, közben a Fradi BL-be jutott, mondanom sem kell, sírva néztem otthon a meccseket.
– Ma máshogy döntene?
– Hogyne! Fél évig csapat nélkül voltam, ki kellett találnom valamit, egyrészt hogy edzeni tudjak, másrészt hogy valahova eligazoljak. Tudtam készülni a BVSC-nél, majd az NB II-es Érd egyszer csak azt mondta, hogy leigazolna. Közölték, hogy a Fradi kér értem pár százezer forintnyi átigazolási díjat. Mondtam, hogy jó, kifizetem, és megyek hozzátok játszani. Játszottam talán két meccset, majd megkeresett a Pécs azzal, hogy kapusra van szüksége, én pedig mentem.
– A Péccsel tért vissza az élvonalba, majd négy éven belül három csapata is volt. Miért alakult így?
– Amikor Pécsre kerültem, az volt a cél, hogy benn maradjunk, ám osztályozót kellett játszanunk. Mindkét meccsem jól sikerült a Tiszakécske ellen, szerettek engem, én is megszerettem a várost, de közben befutott egy győri ajánlat. Ott elkövettem pályafutásom második nagy bakiját, otthagytam a Pécset és elmentem Győrbe. Azt gondoltam, hogy az ETO stabilabb bázissal rendelkezik és jobb csapat, mint a Pécs. Ezt nem kellett volna, ott megint egy olyan közegbe csöppentem, ahol nem tudtam önmagam lenni.
Rosszként elkönyvelve
– Győrből hamar továbbállt, a Dunaferr kapusa lett, ahol ha jól tudom, nem volt felhőtlen a viszonya az akkori vezetőedzővel, Varga Zoltánnal.
– Varga Zoli zseniális játékos és fantasztikus tudású edző volt, ám tele komplexussal. Azt gondolta mindenkiről, hogy ellene van, és mindenki őt akarja megbuktatni. Amikor odakerültem Dunaújvárosba, azt mondta, bízik bennem, velem képzeli el a csapatot, mígnem egyik nap felhívott, elmentünk egy étterembe beszélgetni, és olyan dolgokat hozott fel, amikre nem is tudtam mit mondani. Azt állította, hogy én Nyilasi Tibor embere vagyok, ellene dolgozok. Hiába védekeztem, hogy ez abszurd. Zoli zseniális edző és játékos volt, csak ezeket a dolgokat nem tudta elengedni.
– Hibázott egy Vasas elleni mérkőzésen, ezt követően tovább mérgesedett a viszonya Varga Zoltánnal, és már nem volt maradása Újvárosban. Mi történt?
– Miután kikaptunk a Vasastól 3-2-re, másnap már be sem mehettem az öltözőbe, kirakta a cuccaimat a terem elé. Én akkor már tudtam, mi játszódhat le a fejében, úgy gondolta, direkt azért hibáztam, hogy őt ellehetetlenítsem. Jött megint egy féléves huzavona, jártam edzésre a második csapathoz, közellenséggé váltam. Padlóra kerültem, majd a Lombard-cégcsoport tulajdonosa, Bíró Péter hívott Tatabányára. Elmentem, akkor ott volt egy jól kialakult társaság, egy olyan csapat, amibe azt gondoltam, én is becsatlakozhatnék. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Kiprich József, Vincze Pilu, Mészöly Géza, Szalma Józsi… Ott nagyon-nagyon jól éreztem magam. Profik közé csöppentem, öröm volt ott futballozni, le is húztam ott három évet.
– Végül a Haladásból vonult vissza 2004-ben. Érezte, hogy elég?
– Ennek megint van egy előzménye. Amikor Bíró Péter átvitte a Lombardot Szombathelyre, bejelentettem, hogy vége, nem csinálom tovább. Ez volt 2002-ben. Majd az autópályán, nyáron beállt mellém a dugóban Bíró Péter, és felvetette, hogy mit szólnék hozzá, ha követném őt Szombathelyre, de nem mint játékos, hanem kezdjek el beletanulni az edzői szakmába. Két nap múlva leültünk, megbeszéltük. Akkoriban Glázer Róbert volt az edző Szombathelyen. Lementem, az első nap bemutatkoztam, Robi nem értette, miről beszélek. Azt mondta, kezdjek el edzeni, egy hét múlva én fogok védeni. Hiába védekeztem azzal, hogy én már abbahagytam, ő azt mondta, nem érdekli. Beszéltem az elnökkel, de a vége az lett, hogy két évig még védtem. Visszajutottunk az NB I-be, benn is maradtunk, ott mondtam azt, hogy kiszállok.
Dibusz Dénes a Ferencvárossal együtt fejlődik
– Mi történt önnel a befejezés és a 2011-es év között, amikor Détári Lajossal visszatért a Ferencvároshoz?
– A futball nem lett teljesen lehúzva, amatőr csapatnál, az Unione FC-nél kezdtem el játszani, illetve a civil életben próbáltam magam feltalálni. Voltak vállalkozásaim, de azok nem lettek túl sikeresek, mígnem 2010–2011 tájékán Lipcsei Péter unszolására elkezdtem gyerekekkel foglalkozni a Fradi utánpótlásában. Gyorsan végigjártam a szamárlétrát, U10-től az U19-ig jutottam egy éven belül, közben elkezdtem a licenceket elvégezni, majd Détári Lajos, a Ferencváros első csapata edzőjének hívásával kezdődött el az edzői karrierem.
– Edzők jönnek-mennek a Fradinál, ám ön az állandóságot képviseli. Mi a titka?
– Eleinte nem gondolkodtak stábban az edzők. Ricardo Moniz egy embert hozott magával, Thomas Doll szintén egy pályaedzőt, Szergej Rebrov már kettőt. Az első olyan, aki komolyabb csapattal érkezett, az Sztanyiszlav Csercseszov volt, ő azt mondta, hogy az ő stábjában van kapusedző, és nem tudja, hogy fogjuk összeegyeztetni a munkát. Nekem akkor már volt egy nagy tapasztalatom, Dibusz Dénessel például közel tíz éve dolgozunk együtt. Azóta, ahogy elmentek Csercseszovék, az új edzői stáb szintén úgy érkezett, hogy van kapusedző. Megvannak a leosztások, szerintem ez működőképes tud lenni.
– Ön mellett Dibusz Dénes is állandó csapattag immáron tíz éve. Minek köszönhető, hogy a kapusok cserélődtek az évek alatt, ő viszont egyre jobb és jobb lett?
– Párhuzamot lehet vonni Dénes és a Ferencváros fejlődése között. Ahogy fejlődött a klub, Dénes mindig tudott szintet lépni, mindig tudta tartani a lépést, párhuzamosan fejlődött a klubbal. Szerintem ennek nincs semmi különleges titka, ő egy motivált ember, jó versenyző típus, gyakorlatilag amikor meg kell lépni valamit, akkor nagyjából tudod, hogy jó döntést fog hozni. Ez egy nagyon nagy erénye Dénesnek.
– Volt olyan, aki megszorította az évek során?
– Gróf Dávid, amikor hozzánk igazolt. Akkor Rebrov volt az edző, aki azt mondta, elmegyünk a nyári edzőtáborba, és 50-50-ről indul a két kapus. Felváltva védtek az edzőmeccseken, mindketten jó teljesítményt nyújtottak. Jött az első meccs, Rebrov kérdezte, mi legyen. Én akkor azt mondtam, hogy Dénesről tudod, mit kaphatsz egy tétmeccsen, Dávidnál még nem. A végén Szergej úgy döntött, hogy mégis Dénes fog védeni. Rebrovval elindult egy sikeres időszak, amiben Dénes olyan szinten megerősítette a pozícióját, hogy az edző később már nem engedett belőle.
– Nyilván nehéz kérdés az önök között meglévő kötelék miatt, de hogy látja Dibusz Dénes és Gulácsi Péter „versenyét” az Európa-bajnoki kezdőkapus pozíciójáért?
– Rengetegen felteszik nekem ezt a kérdést, nyilván nehéz erről elfogultság nélkül nyilatkoznom. Tíz éve dolgozom vele, minden mozdulatát jól ismerem, ettől függetlenül megpróbálom kívülállóként nézni. Azt látom, hogy van egy Dibusz Dénes, aki végigvédte a selejtezőket, sokat köszönhet neki a válogatott, hogy csoportelső tudott lenni. Közben van Gulácsi Péter, aki sokáig sérült volt, majd visszaverekedte magát a klubjába, és a válogatottnál is kapott lehetőséget. Ha azt vesszük, hogy Gulácsi Péter egy sokkal magasabban kvalifikált bajnokságban véd, és jól is teljesít, akkor azt mondanám, hogy persze, neki kell védeni, de ugyanakkor itt van Dénes, akiről tudjuk, hogy mit tett le az asztalra az elmúlt egy évben, amikor megbízható, jó teljesítményt nyújtott a nemzeti csapatban. Én személy szerint Dénesnek adnék bizalmat, de akár még azt is el tudnám képzelni, hogy felváltva védjenek az Eb-n. Vegyük a német meccset, amikor valószínűleg nagy nyomás alatt fog állni a kapunk. Szerintem amikor nagy nyomás van, azt Dénes jobban tudja viselni, mint Gulácsi Peti.
Kapusedzőként nem fog máshol dolgozni
– Hosszú távon a jelenlegi tartalék, az egyre több lehetőséget kapó Varga Ádám lehet Dibusz Dénes utódja a Ferencvárosnál?
– Erre egy határozott igennel tudok válaszolni. Ádám rendelkezik minden olyan erénnyel, amire a Fradinak szüksége van. Megvan a kötődése, ami fontos, szerintem a mai futballban elengedhetetlen az a fajta érzelmi háttér, amivel ő rendelkezik. Az ő motivációja teljesen más, mint mondjuk egy külföldinek, aki idejön. A fizikai paraméterei tökéletesek, már-már jobbak, mint Dénesé. Fejben nagyon higgadt, intelligens fiú, azt gondolom, hogy hosszú távon is meg tudja majd oldani a Ferencváros kapuskérdését. Már most kisebb nyomást jelent Dénes számára, mert egyre több mérkőzésen játszik.
– Gyerekként a Fradiban kezdte, oda is talált vissza, ám Máté Csaba példája is azt mutatja, hogy egyszer minden véget ér. Idővel el tudja képzelni magát bárhol máshol?
– Egy biztos: kapusedzőként nem fogok más klubnál dolgozni. Ennek egyszer vége lesz, van egy fizikai határa, ameddig lehet csinálni, tönkremegy a lábad, a térded… El tudom képzelni, hogy ha nem tudok maradni a Ferencvárosnál, talán egy kisebb csapathoz elmegyek megfigyelőnek, tanácsadónak, az is lehet, hogy mindez hamarosan, akár egy-két éven belül bekövetkezik. Egy nagyot szeretnék még dobni, ilyen lenne egy tiszta BL, amikor úgy jutunk be, hogy nincs Covid, telt házak vannak, nem üres lelátók… Egy ilyen BL-csoportkörös szereplés nagyon szép lezárása lenne a Fradinál töltött időszakomnak.
Hirdetés: ha kedvet kapott a fogadáshoz, keresse fel a Szerencsejáték Zrt. Tippmix Pro oldalát, ahol azonnal fogadhat, játszhat, nyerhet.
