Akik követik Bakai saját oldalának híradásait, tudják, hogy nemcsak az edzők és az atléták szigorú kritikusa, hanem a sportágának és a kimagasló eredményeknek a hírvivője. Szolgáltatása ingyenes és hasznos, a baj az, hogy olykor teljesen feleslegesnek érzi a buzgalmát. Információit maga gyűjti, a szövetséggel már régen nincs kapcsolatban, mert nem hallgatnak a tanácsaira.
Ma is fáj neki München
Bakai József a mai napig bosszúsan gondol a maga 1972-es müncheni szereplésére.
– Az olimpia előtt hiába kértem a szövetségtől és a Csepeltől, hogy legalább egy olyan rudat vegyenek nekem, ami nem túl puha, fekszik a testsúlyomhoz, a rohamon hosszúságához és a technikámhoz. Kérésemet nem teljesítették, így nem csoda, hogy a puha rúddal nyolc lépésre kellett leszűkítenem a rohamom hosszát, hiába igyekeztem, nem átugrottam, hanem lesepertem a lécet. Begurultam, kedvemet vesztettem, feladtam a versenyt. Utaztak is rám, amikor eltiltottak. Attól kezdve kezdtem el versenyzőkkel foglalkozni, velük sokkal többre vittem, mint amit magamból tudtam kihozni – mondta befejezésül a magyar atlétika nagy öregje.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!