– Három magyar ökölvívó – Akilov Pylyp (80 kg) Kovács Richárd (63,5 kg) és Hámori Luca (66kg) – is részt vesz a közelgő párizsi olimpián. Milyen eredményt vár tőlük? Milyen tanácsokat adna nekik?
– Ma ott tartunk, hogy a sportolók célkitűzése az olimpiai részvétel, már az indulást is hatalmas tapsviharral köszöntjük. Attól félek, hogy a három olimpikonunk eltelt a kijutásból származó fantasztikus boldogsággal.
A boksz viszont a sikeréhes egyének sportja. Itt jóllakottan nincs helye senkinek sem.
Nagyon könnyű elégni. Képzeljük el, ha bokszolóink ott lesznek az olimpiai faluban, látják maguk körül Szilágyi Áront, Milák Kristófot meg a többieket: hirtelen elkezdik magukat hozzájuk hasonlítani. Remélem, hogy a szakmai stáb fel van készülve ezekre a feladatokra.
Fotó: Bognár Gábor/MTI
Nekem annak idején nem volt szükségem erre, mert ott volt Öcsi bácsi (Szántó Imre, Kovács István edzője – szerk.), aki földön tartott:
rendesen pofán vágott, ha esetlegesen elszálltam magamtól.
A sorsolás is fontos természetesen, de ha bokszolóinknak az lenne a céljuk, hogy az olimpiát megnyerjék, akkor minden esélyük meglenne az éremszerzésre. Aki olimpiát akar nyerni, annak teljesen mindegy, milyen az az olimpia, hol rendezik, milyenek a körülmények. Csak úgy lehet nyerni, ha az ember teljesen kizárja a külvilágot, és csak a céljára fókuszál. Bízzunk abban, hogy 2000 után újra lesz érem, 24 év elképesztően hosszú idő.
– Melyik az a három legfontosabb tulajdonság, ami ahhoz kell, hogy egy ökölvívó sikeres legyen?
– A célkitűzések szem előtt tartása, az áldozatos, alázatos munka. Nagyon fontos továbbá, hogy a bokszoló reálisan értékelje a saját képességeit, lehetőségeit. Amikor világbajnoki címet dédelget valaki, de közben az adottságai egy országos bajnoki szinthez sem biztosan elegendőek, az nem vezet jóhoz. Egy bokszolónak a saját képességéi tükrében kell célokat kitűznie. Így lehet lépcsőnként előre haladni.
– Az elmúlt években mintha elmosódtak volna az ökölvívás határai. Évente több csúcsmérkőzést szerveznek MMA-sok és bokszolók között, idősebb, évtizedekkel ezelőtt visszavonult bokszolók veszik le a szögre akasztott kesztyűt, influenszerek válnak bokszolókká. Mi az ön véleménye erről a jelenségről?
– Jake Paul már több mint influenszer, ő már tényleg ökölvívó. A felkészülése, a felkészültsége túlmutat az influenszerkedésen. Be kell látni, hogy a show fontos része a sportnak. Ha ez magával hozza azt, hogy a valós ökölvívást ugyanígy fogják szeretni és követni az emberek, akkor a célunkat elértük.
Az MMA-sztárok rájöttek, hogy az ökölvívásban a komoly pénz van. Fordítva ez nem működik. Egy ökölvívó ne menjen MMA-zni, sok esélye nem lesz.
Nem látok ebben semmi kivetnivalót. Az sem baj, ha ezt a két sportágat közelebb hozzuk egymáshoz. Az MMA-szurkolók is rájöhetnek, hogy az ökölvívás a tradicionális küzdősportág. Igaz, hogy az oktogonban nagyon látványos harcok zajlanak, de be kell látni, hogy a taktikai küzdelmek, a sportszakmai háttér nagyságrendekkel előrébb tart az ökölvívásban, mint az MMA-ban.
– A napokban lett volna a Jake Paul vs Mike Tyson mérkőzés, de elhalasztották. Néhány évvel ezelőtt Mike Tyson Roy Jonessal bunyózott, halvány árnyéka sem volt a fiatalkori önmagának. Jake 28, míg Mike 58 éves. A rutin legyőzheti a fiatal erőt?
– A boksz a fiatalok sportja. Az izomzat, az ízületek közel a hatvanhoz már nem olyanok, mint korábban. A regenerálódás, az ütések elviselése sem megy úgy, mint fiatalon. Lehet, hogy az ütőerő még nem csökkent annyit, de valóban, a Mike Tyson vs Roy Jones mérkőzés látványban is borzalmas volt.
Roy Jonesszal baráti kapcsolatot ápolok, edzettem is vele körülbelül fél évvel ezelőtt.
Ezt nem szabadna erőltetni. Megértem, hogy még van az a pénz, amiért bevállalják, de ennek semmilyen sportszakmai pozitívuma, hozadéka nincs. Az ilyen mérkőzés nem több cirkuszi bohóckodásnál, nem tesz jót a ringben szemben álló felek szakmai megítélésének és a sportnak sem.
Nagyon sajnáltam, amikor Tyson igent mondott a mérkőzésre.
Ez pontosan olyan, mint amikor egy szépségkirálynő 60 évesen még mindig bikiniben próbálja magát mutogatni. Nincs az a futó vagy sportoló, aki 40-50 évesen ugyanarra képes, mint fiatalon. Ez teljesen természetes. Nem jobb a 20 éves, mint a 60 éves, de a biológiai tények miatt utóbbi alkalmatlan előbbi legyőzésére.
Borítókép: Kovács Kokó István (Fotó: Pinti Attila)
