Marco Rossi nem beszélt a levegőbe, betartotta az ígéretét. A labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kedden hirdetett keretet a Nemzetek Ligája szeptemberi mérkőzéseire Németország és Bosznia-Hercegovina ellen, amelyben az Európa-bajnoksághoz képest hat helyen változtatott, és négy olyan futballistát is meghívott, akik még sohasem lehettek tagjai ennek a keretnek. Ilyen a spanyol Girona magyar légiósa, Yaakobishvili Antal, az újpesti Gergényi Bence, a paksi Vas Gábor és a kecskeméti Nikitscher Tamás. Utóbbi kettő klubja honlapjának nyilatkozott a válogatottba szóló meghívóról, Gergényi Bence pedig az M1 aktuális csatornának beszélt az érzéseiről.
– Nem számítottam erre, de az biztos, hogy sohasem fogom elfelejteni a napot, amikor megszólalt a telefonom. Hihetetlenül boldog vagyok. Rengeteget tanultam a korábbi klubjaimnál, de a legtöbbet az elmúlt egy évben Bartosz Grzelak keze alatt fejlődtem – mondta az előző idényben még a Fehérvárban futballozó, most már az Újpestet erősítő Gergényi Bence.
Még fel sem fogták
Vas Gábor korábban szerepelt az U19-es és az U21-es válogatottban, alapembere a Magyar Kupa-győztes és bajnoki ezüstérmes Paksnak, amely csütörtökön a Konferencialiga főtáblájáért lép pályára legközelebb. A továbbjutás azért is lenne számára emlékezetes, mert aznap ünnepli majd a huszonegyedik születésnapját, és a siker gyönyörű ajándék lenne a válogatott kerettagsággal együtt.
– Ha a kupagyőzelemre azt mondtam, fel sem tudom fogni, ezt még talán annyira sem. Nagyon boldog vagyok, még nem fogtam fel, mit is jelent, talán, majd ha bemegyek a Telki edzőközpontba, és szembesülök mindennel. Szeretnék jó teljesítményt nyújtani, és mérkőzéseken is bemutatkozni – mondta lelkesen a Paks honlapjának.
Nikitscher Tamás a negyedik kecskeméti labdarúgó, aki kiérdemelte Marco Rossi bizalmát, a szövetségi kapitány korábban Szalai Gábort, Szuhodovszki Somát és Horváth Krisztofert vette be a keretébe, az olasz edző regnálása előtt pedig csak Tököli Attila képviselte a KTE-t a válogatottban. Ő most ezt mondta a klub hivatalos portájának:
– Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek. Egy játékos gyakorlatilag gyerekkora óta erről álmodik, azért dolgozik, hogy meghívót kapjon a nemzeti csapatba. Ami először eszembe jutott most, azt talán az, hogy gyakorlatilag pont egy évvel ezelőtt a kötést cserélte a lábamon a párom, egy héttel a műtétem után.
Akkor az volt a fő feladat, hogy erős legyek fejben, azt néztem és terveztem, hogy milyen út áll most előttem, hogyan tudok a leggyorsabban újra NB I-ben játszani, újra bizonyítani. Álmomban sem gondoltam volna akkor, hogy most itt állok majd egy válogatottmeghívóval. Minden egyes nap hálát adok most is, hogy egészséges vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek.
Ami a pályafutásomat illeti, ez a meghívó egy fontos és jó visszaigazolás annak kapcsán, hogy jó utat választottam. Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem szabad megelégedni, hanem még többet kell rátenni a munkára, mert az nem az alap, hogy valakit behívnak a válogatottba. Többet kell mutatni, el kell bírni az ezzel járó elvárásokat, de nagyon boldog vagyok, mert ez egy elképesztő nap az életemben.
