Leon Marchand vitte el a lángot. A négy aranyat és egy bronzot nyerő úszóklasszis az olimpiai láng egy darabját kis lámpásban indította el vasárnap esti útjára, közben pedig a hőlégballonban, amely az elmúlt két és fél hétben otthonául szolgált, kialudt. Marchand a lánggal a Stade de France felé indult.
Mindez 21 órakor történt, és a stadionban negyedórával később felhangzott a francia himnusz, majd megjelentek a sportolók, a részt vevő országok képviselői a nemzeti zászlókkal. A magyar lobogót Csipes Tamara és Milák Kristóf vitte be, és fél óra alatt benépesült a stadion játéktere a földkerekség 205 országának a sportolóival. Köztük persze sok magyarral, mint például Krizsán Xénia, a női pólósok és Márton Viviana is, utóbbi természetesen az aranyéremmel a nyakában.
Ezután a női maratoni dobogósai vehették át az érmeiket Thomas Bachtól és Sebastian Coe-tól, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökétől: a holland Sifan Hassan óriási hajrával győzött az etióp Tigst Assefa és a kenyai Hellen Obiri előtt. Bemutatták a NOB sportolói bizottságának az új tagjait, majd köszöntötték az olimpián dolgozó önkénteseket: több mint 45 ezer önkéntes működött közre a szabadidejében, hogy az olimpia megvalósításában segítsen. Ezután elkezdődött a műsor, az első szám az arany utazóról szólt, az elnevezés utalás a Voyager űrszondákkal a világűrbe küldött arany színű lemezre, amelyen az emberiség üzent magáról a csillagközi térbe.
Az előadás látványos és roppant hosszú volt, és ellentétben a megnyitóval nem volt benne semmi provokatív vagy botrányos. Ezután egy terjedelmes összeállítás következett a párizsi olimpia legemlékezetesebb pillanatairól, a szerkesztőjének bőven volt miből válogatnia. Ezután francia zenekarok és énekesek szórakoztatták a sportolókat és a közönséget.
A blokkot követően Thomas Bach, a NOB elnöke és Tony Estanguet, a szervezőbizottság elnöke vonult fel a pódiumra. Utóbbi lelkesen méltatta az elmúlt 18 nap történéseit, a játékok mögött meghúzódó munkát, és kiemelte, hogy Franciaország ebben az időszakban az olimpia lázában égett, összehozta a francia népet. A sportolóknak azt mondta, varázslatosak voltak, a rajongók milliárdjainak a nevében mondott nekik köszönetet. Beszélt rekordokról is, köztük azt is megemlítette, hogy soha olimpián még ennyi eljegyzés nem történt, mint most, Párizsban. Thomas Bach ezután lenyűgözőnek nevezte a sportolók teljesítményét, akik végig békében, egymást elfogadva éltek egymás mellett az olimpiai faluban, még akkor is, ha az országaik háborúban állnak egymással, így ők a béke követei is lettek. Megköszönte a francia szervezők munkáját, szólt a versenyek rendkívüli nézettségéről, és a gyönyörű helyszínekről is.
