Pascal Jansen újra belenyúlt a kezdőbe, így csak a Ferencváros kispadján kezdett a zöld-fehérek egyik gólfelelőse, Varga Barnabás, a kéttüdejű Zachariassen, az irányításban hasznos Abu Fani, illetve az utóbbi időben hasznosan játszó Civic, míg a keretben sem kapott helyet a válogatott keretből kihagyhatatlan Botka, valamint a harmadik center pozíciójába szoruló Pesics. A fentiekből azonnal kiderülhet mindenki számára, hogy a hazai bajnokságban ezúttal is Saldanha kapott bizalmat elől, és a holland mester még az újonc ellen sem kockáztatott azzal, hogy Varga és a brazil gólgép együtt, egymás mellett játszva legyen a pályán.
A Tempó, Fradi! portál kimutatása szerint kereken 150 tétmérkőzést vívott eddig a két zöld-fehér gárda – legutóbb 2015 márciusában 3–0-ra nyert a Fradi a Groupama Arénában –, beleértve az NB I-ben, a Magyar Kupában, a Ligakupában, valamint a Bajnokok Tornája keretében (1975-ben és 1976-ban) megrendezett találkozókat. Az örökmérleg jelentős ferencvárosi fölényt mutat: 43-szor nyertek a győriek, 36 döntetlen és 71 FTC-siker mellett. Nos, éppen ez a fölény nem látszódott az első félidőben, igaz, sokkal többet volt a labda a Fradinál, de egy életerős Traoré lövésen kívül el sem találták a győriek kapuját, míg Saldanha egyszer került helyzetbe, de a szokásától eltérően kihagyta a lehetőséget.
Majd amikor már mindenki azt gondolta, hogy a két csapat gól nélküli döntetlennel vonul a szünetre, teljesen váratlanul megszerezte a vezetést a Győr. Brusztolva hozták fel középen a labdát a hazaiak, Ouro kapta vissza azt Gavricstól, majd 23 méterről gyengén ellőtte, a labda viszont megpattant Cissé lábán, így becsapta Dibuszt, és a jobb alsóba hullott, úgy, hogy a kapus még kicsit beleért, de védeni nem tudott.
A szünetben aztán Pascal Jansen is rádöbbent arra, hogy ha nem lesz élesbb a Fradi támadósora, bizony még vereség is lehet a vége, így az önmaga paródiáját alakító Saldanha helyett érkezett Varga Barnabás, a maximum 10 méterre passzoló – azt is a legtöbbször hátrafelé – Rommens helyett érkezett Abu Fani, míg a nagyot küzdő, ám eredménytelen Ben Romdhanét a szélvészgyors Misidjan váltotta. A Fradi nagyobb lendülettel támadott, és amikor Zachariassen is megérkezett Maiga helyett, sokan megállapították, ennél támadóbb csapatot nem nagyon lehetett volna a meccs második felében pályára küldeni. Tévedtek, ugyanis még egy védőt is lehozott a Fradi vezetőedzője, igaz Cissét kényszerből kellett lecserélnie, ám nem Knoester, hanem Gruber érkezett.
