Marco Rossi a nyári Európa-bajnokság után még a saját fia, Simone Rossi szerint is közel állt ahhoz, hogy lemondjon a válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, miután az előzetes várakozásokat alulteljesítve nem jutott tovább a csoportjából az együttes. Rossi most arról is beszélt a Nemzeti Sportnak, miért maradt mégis, és mikor fogja úgy érezni, hogy itt az idő a búcsúra.

– Ha az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjébe jutunk, netán minden reális számításra rácáfolva még egy kört megyünk előre, akkor mondhattam volna, hogy rendben, kihoztuk a feladatból, amit lehetett, távozhatok – mondta Rossi. – De a lelkem mélyén azt éreztem, hogy valami hiányzik még. Ha abban a pillanatban úgy határozok, hogy elbúcsúzom, utólag talán megbántam volna. Akkor akarok ilyen döntést meghozni, ha teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes út. Amikor a Honvéddal 2017-ben megnyertük a bajnokságot, biztos voltam benne, hogy az eredményt nem tudjuk megismételni. A szurkolóktól pedig nehéz elvárni, hogy elfogadják, a vágyott siker nem jön el újra. Világos volt, hogy Kispesten elérkezett az idő a búcsúra. Az Eb-től búcsúzva úgy tűnt, mintha félúton hagytam volna abba a munkát, így pedig semmiképpen sem szerettem volna, és a jövőben sem szeretnék távozni. Szeptember óta sikerült kijavítanunk néhány hibát, ami azt jelenti, hogy most már megfelelő hozzáállással tekinthetünk a ránk váró feladatokra. Nem túlzott, hanem mérsékelt optimizmussal.
Szoboszlai érdeke az empatikusabb légkör maga körül
A Liverpool jelenlegi szezonjában a gólokkal maga szerint is hadilábon álló Szoboszlai Dominik csapatkapitányi szerepére is kitért az interjúban Rossi, aki szerint a 24 éves Liverpool-középpályás még mindig nagyon fiatal.
– Amikor Szalai Ádám visszavonult, és Dominiknak át kellett vennie tőle a tisztséget, nagyon fiatal volt, alig huszonkét éves. Még mindig növekedési szakaszban van, október 25-én töltötte be a huszonnégyet. Személyében nemzetközileg elismert, Liverpoolban játszó futballista karjára került a szalag, és az is nyilvánvaló, megvan a szerephez a szükséges karizmája. Ez veleszületett képesség, valakiben vagy ott van, vagy nincs. A személyisége alapján alkalmas a feladatra, és tett is azért, hogy valóban példakép lehessen. Sokat fejlődött az elmúlt években hozzáállásában, gyakran ő az első, aki elindul az edzés előtti bemelegítésre. Aki nem ismeri, annak esetleg arrogánsnak tűnhet néha, de ez csak a látszat. Neki azt kell megértenie, és ezért erőfeszítést is tennie, hogy a csapatnak és a stábnak is az az érdeke, hogy minél empatikusabb légkört alakítson ki maga körül.