Garami József akkor került az élvonalba, amikor én a Népsport labdarúgó rovatába, nem véletlen, hogy rengeteg személyes emlék kívánkozik most elő. Elsőre az ugrik be, hogy egyszer a Pécs Kispesten játszott, én tudósítottam a meccsről, majd megkért, vigyem át az MTK-pályára, mert meg akarja nézni a Siófokot. Együtt figyeltük a játékot, amelyet Németh Lajos vezetett. Elmesélte, néhány hete meggyőződése volt, hogy miatta kaptak ki, mérgében le is nyilatkozta, majd másnap visszanézte a mérkőzést, és döbbenten látta, hogy Németh Lajos minden ítélete tökéletes volt. – Rájöttem, egy edző azt látja a kispadon, amit látni akar – mondta. – Soha többé nem ítélkezem forró fejjel, ennél jobban kell tisztelnem a játékvezetőket is.
Mindenkinek Józsi bácsi volt
Nála ez volt a kulcs: mindenkit tisztelt. Vezetőt, szurkolót, újságírót, játékost, legyen az idős vagy tizenéves fiatal. És nem tudok olyan emberről, aki ne tisztelte volna őt. Történetek tucatjai keringenek a szórakozottságáról, de ezeket is mindig átitatja ez a tisztelet, mert szakmailag és emberileg is kikezdhetetlen maradt az Újpest, az MTK, a Győr és a Ferencváros edzőjeként is. Igazi Mester volt, bár mindenki csak Józsi bácsinak szólította. Hetvenes évei derekán zömmel szinte tinédzserekkel alkotott nagyot, visszavonulása évében, 2015-ben bronzérmet nyert az MTK-val. Arra a kérdésre, hogy miként találta meg a hangot ezekkel a fiatalokkal, a rá jellemző legszebb választ adta: – Nem esett nehezemre, szerettem őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!