Két héttel ezelőtt ért véget a férfijégkorong-világbajnokság, ahol a magyar válogatott történelmi tettet végrehajtva kiharcolta a bennmaradást a legjobbak között. Még úgy is igaz, hogy kiharcolták, ha a sikerhez kellett a svájciak segítsége, akik az utolsó körben a végletekig húzva az időt, de nyertek Kazahsztán ellen, így eldöntve, hogy a közép-ázsiai válogatott kerül egy osztállyal lejjebb. Bálizs Bence ugyan örül a bennmaradásnak, bár jobb szerette volna a jégen megélni azt.

Bálizs Bence szemét kicsit szúrja, hogy Amszterdamban kellett szurkolniuk
Bálizs Bence sokat tett azért a kapuban, hogy a csapatnak sikerüljön megőriznie a legjobbak között a helyét. A válogatott első számú kapusa azt mondja, hogy a világbajnokság előtt egyértelműen a bennmaradás volt a cél, ugyanakkor azt nehezen lehetett előre „kimatekozni”, hogy ezt hogyan érik majd el.
– Nem szabad arra alapozni, hogy egy meccset megnyersz és akkor megvan a bennmaradás. Azt tudtuk, hogy több olyan mérkőzésünk lesz, ahol van esélyünk a pontszerzésre, én például az első, németek elleni meccsről is úgy gondolkodtam, hogy miért ne szerezhetnénk pontot tökéletes játékkal.
Meg kell célozni az öt-hat pont megszerzését, mert a hárommal a penge élén táncolsz és nem biztos, hogy a te kezedben van a sorsod. Ezt be is bizonyosodott, és hazafelé az amszterdami repülőtéren izgulhattunk a svájci sikerért. Nagyon rossz tehetetlenül nézni, hogy a sorsodról döntenek a jégen, nem is nagyon néztem a meccset, csak figyeltem a többieket.
Persze a végén nagy volt az öröm, még ha nekem kicsit szúrja is a szemem, hogy nem mi döntöttünk a sorsunkról. Nem szeretek csak úgy kapni valamit – mesélte a kapus.
Jó pillanatban jött a pihenő
A világbajnokságon Bálizs Bence azokon a meccseken kapott szerepet, ahol nagyobb esélye volt a magyar pontszerzésre, így ő kapta a kevesebb gólt, Vay Ádám annak ellenére, hogy sokszor bravúrosan védett, a sok kapott gólos mérkőzéseken állt a háló előtt.
– A Kanada elleni felkészülési mérkőzésen én védtem és ott megtapasztaltam, milyen az, mikor folyamatosan jönnek és lőnek. Már a meccs második harmadában azt éreztem, mint amit máskor a végén szoktam. Elfáradsz testben, és elfáradsz fejben is, rengeteg váratlan helyzetre kell felkészülni. Nyilván a szakmai stáb dönt a pusokról is, de tűzben vagyunk tartva mindannyian, előre nem is tisztázzuk, hogy ki mikor véd.
Mindent megkaptunk a stábtól és a kapusedzőktől, hogy a legjobb formánkat hozzuk a meccseken, nekem például nagyon jót tett, hogy Svájc ellen nem kellett beöltöznöm és pihenőt kaptam. A külső segítség mellett természetesen egymást is támogatjuk, így tudjuk kezelni a meccseken történteket is
– világított rá a kapusok különleges helyzetére a 35 éves játékos.