A magyar válogatott meccseit követők számára különösen érdekesnek ígérkezett a Svédország elleni pénteki összecsapás, hiszen a vendégek keretében ott volt az a Gyökeres Viktor is, akinek neve az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban került szóba Európa élklubjainál. A csatár végül kisebb sérülés miatt kikerült a svéd keretből, viszont így is érdemes vetni rá egy közelebbi pillantást. Gyökeres az elmúlt két szezonban a Sporting CP csapatában kiemelkedően teljesített, azonban a kérdés az: valóban világklasszis szintre érett, vagy „csupán” a portugál bajnokságban lett nagy sztár?
Fotó: JAKOB AKERSTEN BRODEN/TT NEWS AGENCY
Gyökeres Viktor: Coventrytől Lisszabonig
Gyökeres nevét az angol futball szerelmesei már korábban is ismerhették, de aligha a Brighton mezében nyújtott teljesítménye miatt. Hiába volt hivatalosan 2018 és 2021 között a klub játékosa, több kölcsönadás után végül a másodosztályú Coventry Citynél talált otthonra, ahol kiemelkedő idényt zárt. A játékjogát mindössze 1,2 millió euróért megszerző csapat a 2022–2023-as szezon végén a Championship rájátszásának döntőjéig jutott, ahol csak tizenegyesekkel maradt alul a Luton Townnal szemben. Addigra viszont már világossá vált: Gyökeresnek magasabb szinten van a helye. A Sporting CP hívása és Ruben Amorim meggyőző projektje így Lisszabonba csábította.
Sokan kételkedtek abban, hogy képes lesz megugrani az új szintet, ám Gyökeres úgy illeszkedett be a portugál közegbe, mintha helyben nevelkedett volna. A 2023–2024-es idényben 50 tétmérkőzésen 43 gólt szerzett és 14 gólpasszt adott. A következő évben még ezt is felülmúlta: 52 meccsen 54 gólig és 13 gólpasszig jutott, így a 0,86-os gól/meccs mutatót 1,04-re javította.
Ráadásul ezt három különböző edző irányítása alatt érte el. Ez már nem kiugró forma – ez konzisztens elit teljesítmény.
Az adatok és a változó körülmények alapján úgy tűnik: nem csupán a rendszer tette naggyá, hanem maga a játékos nőtt fel a feladathoz. Ha a teljesítményét a Premier League szintjére vetítjük (a portugál bajnokság színvonalát mintegy 10 százalékkal korrigálva), akkor is Anglia egyik legtermékenyebb csatáraként szerepelne. Nem büntetőből szerzett góljai alapján a top 3 környékén lenne, míg helyzetkihasználásban és lövésminőségben stabilan a top 5-be férne az előző évek teljesítményeit vizsgálva.
Amorim alatt született sztár?
A Lisszabonban mutatott robbanásszerű fejlődése szorosan összefügg Rúben Amorim rendszerével. A 3–4–3-as felállás és a boksz-középpályás struktúra ideális környezetet biztosított Gyökeres számára. A pozíciós fölényre és dominanciára épülő játékban nem kellett mélyre visszalépnie vagy szűk területen kombinálnia. Többnyire lendületből, a bal oldalról indulva juthatott labdához, miközben társai folyamatos mozgással nyitották meg előtte a területeket. Jól használta ki gyorsaságát és fizikumát – nem rá kellett építeni a játékot, hanem ő volt a befejezés csúcspontja.
A rendszer akkor borult meg, amikor Amorim váratlanul távozott a Manchester Unitedhez, és ideiglenesen Joao Pereira vette át a csapat irányítását.
A visszaesés azonnal látványos volt: Gyökeres helyzetminőségi mutatói harmadukra estek vissza, a csapat góltermelése pedig gyakorlatilag megfeleződött. A svéd csatár elvesztette a megszokott támaszait – kiszámítható labdái eltűntek, a struktúra megbomlott. A stabilitás csak akkor tért vissza, amikor Rui Borges fokozatosan visszahozta az Amorim-féle alapelveket. Az eredmény? Újra régi formáját hozta, és vezére volt a bajnoki és kupagyőztes csapatnak. Ez nem azt jelenti, hogy a rendszer tette klasszissá, de azt igen, hogy a megfelelő taktikai közeg tudja kihozni belőle a maximumot.
Mitől ennyire jó?
Gyökeres stílusa első ránézésre klasszikus középcsatárt idéz, ám valójában több olyan modern elemet is ötvöz, amelyek a mai futballban nélkülözhetetlenek. A portugál bajnokságban lejátszott két idény alapján több kulcsterületen is a mezőny elitjéhez tartozik.
Tizenhatoson belüli jelenléte különösen feltűnő: a meccsenkénti büntetőterületen belüli labdaérintések terén kiemelkedő. Lövéseit jó pozíciókból engedi el – átlagos kísérletei 13-14 méterről érkeznek –, és a lövésminősége is magas, ami hatékony döntéshozatalt tükröz. Mindezt kiegészíti az egyéni dinamizmusa: meccsenként több mint hét sikeres labdavezetése van, melyek közel fele progresszív jellegű. Nemcsak a pozíciós támadásokban, hanem egy az egy elleni helyzetekben is képes előnyt szerezni a védőkkel szemben.
Fizikailag is kivételes: 188 centis, 85 kilós testfelépítése ellenére robbanékony, jól indul, és hatékony a párharcokban. Emellett nemcsak befejezőként hasznos, hanem előkészítőként is: 2024-ben meccsenként közel másfél olyan passzt adott, amely lövéshez vezetett. Gyakran lép ki a bal oldalra, ahonnan területet nyit és megbontja az ellenfél védelmét, sőt akár beadásokkal is képes veszélyt teremteni.
Mozgása tudatos: a védők között lavírozva sokszor magára húz egy bekket, helyet teremtve a társaknak. Ez a fajta „önzetlen” támadójáték jól illeszkedett a Sporting filozófiájába – és nem véletlen, hogy mind Amorim, mind Borges alatt kulcsszereplő maradt.
Miben nem az igazi?
A számok lenyűgözők, de vannak olyan területek, ahol a Premier League szintjén már nem lehet csupán rendszerre támaszkodni. Védekezési statisztikái alacsonyak – ritkán szerez labdát, nem hajt végre sok szerelést. Ez azonban nem feltétlenül hiányosság: a Sportingban elsődleges feladata nem a visszatámadás, hanem a passzsávok zárása és az irányított letámadás volt. Angliában viszont a csatároktól gyakran mélyebb visszazárást, intenzívebb labda nélküli munkát is elvárnak.
Rendszerfüggősége is figyelemre méltó: igazán hatékony akkor, ha területet kap, indulhat a védők mögé, és a játék rá épül.
Ha nem ő a támadások középpontja, látványosan kevesebbet tud hozzátenni. Emellett technikai oldalról is akadnak hiányosságai: kifejezetten jobblábas, balos és fejes befejezéseinek száma és minősége elmarad a többitől. Fizikuma ellenére a levegőben nem túl veszélyes, ami Angliában, a szűkebb helyzetek és keményebb védők között nehezítő tényező lehet.
Ezek a gyengeségek nem zárják ki, hogy Gyökeres sikeres legyen egy topligában – de jól mutatják, hogy a jelenlegi teljesítményét részben a Sporting játékstílusa is felerősítette. Ha egy új közegben is ki akar tűnni, vagy egy hasonló rendszert kell köré építeni, vagy neki kell néhány kulcsterületen szintet lépnie.
Világklasszis vagy rendszersztár?
Gyökeres Viktor az elmúlt két idényben olyan statisztikai mutatókat produkált, amelyek alapján a világklasszis státus sem túlzás. A teljesítménye mögött nemcsak egy jól felépített rendszer állt, hanem egy fizikailag, mentálisan és taktikailag is érett játékos. Ugyanakkor a Premier League új kihívásokat tartogat: gyorsabb, fizikálisabb, kevésbé türelmes közeg, ahol a csatároknak nemcsak befejezni, hanem részt venni is kell az építkezésben.
Ha Gyökeres képes javulni ballábas és fejes befejezéseiben,
hatékonyabban dolgozik labda nélkül, és alkalmazkodik egy kevésbé rá szabott környezethez is, akkor valóban ott lehet a nemzetközi elit legszűkebb körében. Már most is kiváló játékos – de a következő lépéshez önmagán is túl kell nőnie.
