A Várkerti Vitézek, akik csak azt nem viselik el, ha gúnyolódnak csapatukon

Sokan műcsapatnak titulálják, mások szerint egyáltalán nem valóak az NB I-be. Mindezt akkor is fenntartják, ha a Kisvárda csapata a Ferencvárost szorongatja, vagy ha éremért játszik az első osztályú bajnokságban. A csapat, az edző, de még a szurkolók is a gúny céltábláivá váltak. A Várkerti Vitézek – akik nélkül Kisvárdán soha nem lesz és nem is volt labdarúgás.

A Várkerti Vitézek, a Kisvárda szurkolótábora Fotó: Kelet Magyarország/Sipeki Péter

Egy csaknem tragikus emberi sors hozta össze a megye két szurkolótáborát

A 2025-26-os szezonban a Kisvárda mellett a Nyíregyháza is szerepel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből az NB I-ben. Megkerülhetetlen a kérdés, milyen viszonyt ápolt egymással a két klub, a két szurkolótábor? 

„Ennek van egy csúnya múltja, s egy szebb jelene. A múlt század hetvenes éveibe visszamenve, óriási rivalizálás folyt a két együttes között. Nekünk tudomásul kellett venni, hogy a megye első számú csapata a Spartacus. Mi meg jöhettünk utánuk. A Nyíregyháza elvitte a megye összes tehetséges játékosát, ezt pártutasításra tették meg. Amikor megalakultak az ultracsoportok, az ellentétek még nagyobbak lettek, sok balhés meccset játszott egymással a két együttes. Amikor a Kisvárda NB I-be került, akkor változott meg sok minden. Mára a viszony teljesen normális lett. 

Amikor a Nyíregyháza legnagyobb drukkere, Tomek Zoltán leukémiás lett, mi, várdaiak voltunk az elsők, akik - erőnkhöz mérten - támogattuk őt.

Ez a gesztus aztán tényleg összehozta a két tábort” – mondta el Hódos László, majd hozzátette: Tomek Zoltán legyőzte a betegséget, s ennél jobban nem is végződhetett volna ez a történet.

A Fradi várdai vendégjátékán a vendégszektorban is kisvárdaiak ülnek

„Mondok ennél sokkal érdekesebbet” – szúrta közbe Hódos László. „Amikor a Fradi itt játszik, a vendégszektorban, tehát ott, ahol a Fradisták ülnek, nyolcvan százalékban kisvárdai emberek foglalnak helyet. Olyanok, akik itt laknak ebben a városban, mégis a Ferencvárosnak szurkolnak” 

„Kicsit neheztelek ezekre az emberekre” – mondja Jene István. „Kisvárdaként sosem lennék arra képes, hogy a vendégcsapatnak drukkoljak. Mi azonban ezeket az embereket sem bántjuk. Meg azokat sem, akik szerint semmi keresnivalónk nem lenne az NB I-ben, mert olyan kevés a néző itt. 

A város lakosságszáma 16 ezer fő, ennek több mint tíz százaléka kijön a hazai mérkőzésekre. Melyik másik magyar NB I-es csapat tudja ezt felmutatni? Egyik sem.

Ugyanakkor azt szomorúan jegyzem meg, hogy aki ebben a városban nem szereti a labdarúgást, azt semmi szín alatt nem lehet kihozni a stadionba. Akkor sem jöttek ki, amikor az aranyéremért küzdöttünk. Illetve, ekkor megjelent pár divatdrukker. Ők azonban abban a pillanatban eltűntek, amikor a csapat a kiesés ellen küzdött, majd ki is esett.”

Miért nézik le a Kisvárdát?

Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogyan tudja egy kisvárdai drukker elviselni azt, hogy a magyar labdarúgás Kisvárdán kívül első része ezt a csapatot lenézi. „Ne is mondja” – vágott közbe Csiszer László. „Ez számunkra a legnehezebb, mert erre sem a csapat, sem mi nem szolgáltunk rá. Szerintem amúgy nem a csapatot nézik le, hanem a megyét, Szabolcsot”

Csiszer László (balról a 2.), mellette Hódos László (balról a 3.), a kép elején pedig Jene István - Fotó: Várkerti Vitézek

„Ezzel nem értek egyet” – mondott ellent Csiszernek Jene István. „Nem annyira bonyolult mindez. Arról van szó, hogy a magyar futballkultúrában nem tudják elfogadni azt, hogy egy Kisvárda is érhet el eredményt. Mi sem vagyunk ostobák, ahhoz, hogy ide eljussunk, rengeteg befektetett pénz kellett. De a kezdetekre már senki sem emlékezik. Amikor először feljutott a csapat, az MTK mellett nem volt más olyan másodosztályú klub, amely vállalta volna az NB I-et. Nekünk ez az ugrás volt a sötétbe. Akkor senki sem szónokolt arról, hogy mit keresünk itt, már csak azért sem, mert borzalmasan kezdtük el a 2018-19-es bajnokságot. Az első négy fordulóban egyetlen gólt sem rúgtunk, ellenben kaptunk tizenegyet. 

Négy kör után nulla ponttal, nulla szöglettel álltunk a tabella utolsó helyén. Az ötödik fordulóban lőttük az első gólt és szereztük az első pontot a Puskás Akadémia ellen.

Addigra már mindenki eltemetett bennünket, erre nem estünk ki, a 9. helyen végeztünk. A velünk együtt feljutó MTK – amely ellen idegenben született meg a Várda történelmi, első NB I-es győzelme - meg kiesett. Hirtelen mindenki elcsendesedett, s elkezdtek bennünket komolyan venni. A következő bajnokságban a nyolcadik helyen zártunk, majd ötödikek lettünk, s ezt követően állhattunk fel a dobogó második fokára. Ami pedig a gúnyolódást illeti: sokkal egyszerűbb dolog ez, mint azt megnézni, hogy mit tettünk a bennmaradásért vagy azért, hogy ezüstérmesek legyünk. Miközben nem volt olyan kisvárdai ember, aki amiatt nekiállt volna őrjöngeni, hogy az ország többi részén csak nevettek rajtunk. Csendes eleganciával figyeltük az eseményeket.”

Kisvárda: ahol senkinek nem kell levennie a mezt

Aki megnézi a Várkerti Vitézek internetes oldalát, azt olvashatja, hogy ez a csoport az ország legösszetartóbb szurkolótábora Magyarországon. Ez nem csak első olvasásra meghökkentő. „Mi tényleg mindenkivel jóban vagyunk” – adta meg a magyarázatot Csiszer László. „Ez azonban nem csak az ellenfelek drukkereire igaz, hanem azokra a játékosokra, akik valaha megfordultak itt. Mi tényleg senkit sem bántunk. Itt egyszer sem hangzott el az, hogy valaki vegye le a mezt.”

Itt vannak a Várkerti Vitézek - Fotó: Sipeki Péter

Még arra a brazil kapusra, Felipére sem, aki 2018-ban igazolt ide, de aztán eléggé furcsa körülmények között távozott? – vetettem közbe. „Rá sem” – felelte erre Csiszer László. „Felipe, amíg itt volt, tényleg sokat tett ezért a klubért. Nem volt könnyű helyzet, amikor elment, a sajtó is sokat cikkezett erről, de mit tudtunk volna csinálni? 

Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy túl szoros kapcsolat nincs a csapat és a drukkerek között. Mi nem járunk össze a játékosokkal, de ez tán nem is baj.

Én még bejárok az edzésekre, de más nem teszi ezt meg.”

„Azt is szokták kérdezni, hogy viszonyulunk ahhoz a rengeteg külföldi játékoshoz, akik itt fociznak” – vette át a szót Jene István. „Akkor sem lenne más a viszonyunk a csapattal, ha csak magyarok fociznának Kisvárdán. Mi a légiósokat és a magyarokat is egyaránt tiszteljük. Nekünk egy a lényeg: aki a Kisvárda mezét magára veszi, az győzelemre törjön.”

Révész Attila, az öntörvényű mindenes

„Sokan azért nem jönnek el ide játszani, mert Kisvárda mindentől messze van” – mondta Hódos László. „Nekünk mindig azzal kellett főzni, amink volt, s akik képesek voltak eljönni erre a vidékre játszani, tényleg örömmel fogadtuk. Ugyanez a helyzet az edzőkkel is. Ugye a csapatot a legtöbben Révész Attilával azonosítják. Ő az edző, ő a minden. 

Fotó: Krizsán Csaba / MTI Fotószerkesztõség

Aki azt mondja, hogy nem hal meg ezért a csapatért, az hazudik. Ha ő nem lenne, már a Kisvárda sem lenne sehol. Ami ennél sokkal fontosabb: Révész Attila nem megélhetési tréner. Ő azért csinálja, mert tényleg szereti ezt a munkát. Simán hagyhatná az egészet a francba, mégsem teszi. Mi pedig ezért csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk róla. Akkor is, ha tényleg öntörvényű emberről beszélünk.”

Mi az, hogy Kisvárda?

Manapság rengeteget beszélünk arról, hogy egyetlen csapat sem lehet sikeres megfelelő identitás nélkül. A kérdés most már csak az, hogyan lehet megfogalmazni a Kisvárda identitását?

„Nézze, nem akarok nagy varázsszavakat használni. Mi egyszerűen büszkék vagyunk arra, hogy itt van ez a klub, ez a csapat, amely az NB I ezüstérméig jutott” – mondta Jene István. „Tudja, csak azokat sajnálom, akik már nincsenek közöttünk, akik itt éltek ebben a városban, akik csonttá fagytak a hidegben egy-egy megyei meccsen, s akiknek nem adatott meg az, hogy az NB I legnagyobb múltú csapatait itt köszöntsék.”

„Ez az identitás – amit mi adunk ennek a csapatnak” – szúrta közbe Hódos László. 

Az a pár száz ember, aki ennek a klubnak a szurkolótáborát alkotja, olyan erőt ad, amit a Fradin kívül máshol nem tapasztal az ember.

„Azt az érzést, amikor a hazai meccsek előtt megindulnak a városból az emberek, amikor látom, hogy egyre többen jönnek, nem tudom szavakkal kifejezni” – mondta Csiszer László. „Ide mindenki örömmel jön, s talán az eredmény is másodlagos. Lehet ezen nevetni, lehet erre legyinteni, de mégis minden egyes alkalommal így érezzük.”

Egy szegedi meccs lett az abszolút kedvenc

Az ember azt gondolná, hogy a kisvárdai szurkolók legfeledhetetlenebb élménye az volt, amikor a csapat kiütötte a kazah Karjat Almatit a Konferencia Liga selejtezőjének második körében, 2022 nyarán. Vagy az, amikor a harmadik körben a norvég Moldét is legyőzték hazai pályán. Nem! Amikor arról kérdeztem a három Várdai Vitézt, melyik volt életük legnagyobb meccsélménye, amely ehhez a csapathoz fűződik, meglepő és egyöntetű választ adtak.

Hódos László (balra) és Csiszer László, a Várkeri Vitézek szurkolói - Fotó: Sipeki Péter

„2013 júniusában a Szeged ellen kellett osztályozót játszani, a tét az NB II-be való feljutás volt. Az első meccsen Várdán 1-1 lett az eredmény. Minden a Szeged mellett szólt. A visszavágón idegenben 3-0-ra nyertünk, ez az a mérkőzés, amelyet nem lehet soha elfelejteni” – mondta Jene István, a mellette ülők pedig csak bólogatni tudtak. „Két szegedi is piros lapot kapott, iszonyatos volt a feszültség, a játékosok, s mi, a várdai drukkerek sírtunk örömünkben. Akkor is Révész Attila ült amúgy a kispadon. Nekünk ez a szegedi 3-0-s siker az, amely tényleg a felejthetetlen kategóriába tartozik.”

Reszkess, Győr, a Várda nem fekszik le!

„Bármi is történik ezzel a csapattal, mi nem félünk” – mondta Hódos László. „Azoknak az embereknek, akik a megye I-től kezdve az NB I ezüstérméig mindent átéltek, tényleg nem kell semmitől tartaniuk. Mindegy, hogy ez a csapat milyen osztályban van, mi akkor is ott leszünk a pálya mellett. 

Ha egyszer ebből NB II lesz vagy NB III, mi akkor is menni fogunk.

Legfeljebb akkor azzal lehet dicsekedni, hogy a Várdának lesz a harmadosztályban a legszebb stadionja.”

Ami pedig a közeli jövőt illeti, könnyen lehet, hogy a Kisvárda lesz az NB I királycsinálója, Két fordulóval a vége előtt a Győr 1 pontos előnyben van a Fradival szemben, a 33. fordulóban pedig a Kisvárda éppen az ETO ellen játszik majd a szabolcsi városban.

„Nem szeretném elszomorítani a győrieket, de mi a Fradit tesszük bajnokká” – mondta erre Csiszer László. „Egészen biztosak vagyunk abban, hogy a csapat nem veszi félvállról az utolsó mérkőzést, nyerni akarunk. Mint minden egyes találkozón, amikor a Várda együttese kifut a stadionba.”

„Mi is ezen gondolkodtunk” – töprengett Hódos László. „A csapat biztosan nem fekszik le a Győrnek. Ha valaki ezt megtenné, azt Révész Attila azonnal kivágná innen. Az idei keret nem a legerősebb kisvárdai alakulat, tehát fociztak itt ennék sokkal jobb képességű játékosok is. 

Viszont, ha nem is vagyunk nagyon erősek, meghalni mégiscsak meghaluk ezért a klubért.

Ezt pedig minden ellenfélnek tudomásul kell vennie.”