– DJ Hooper visszavonult?
– Vissza. Nemsokára négyéves lesz a kisfiam, a család megváltoztatott, már nem foglalkoztatnak a bulik – válaszolta Bodnár László. – Egyébként is nagy butaság volt. Sok DJ barátom volt, megtanultam tőlük zenét keverni, fellépésekre is jártam. Megesett, hogy nyolc-kilencezer ember előtt játszottam fesztiválon. Pedig helyette focizhattam volna még 37-38 éves koromig, de valahogy belefásultam.
– Mitől sokallt be?
– Nagyon korán elkerültem a szüleimtől, tizenkét éves koromtól kollégiumban laktam. Aztán egyedül voltam Kijevben, egyedül voltam Hollandiában, senki sem várt haza. Egyszer csak mindez felgyülemlett bennem, a végén jöttek a sérülések is, és betelt a pohár.

– Kijev különösen kemény lehetett.
– Huszonegy évesen kerültem a Dinamóhoz, amely egy évvel korábban elődöntős volt a BL-ben. A Debrecennel 6-1-re legyőztük a Fradit, én rúgtam a hatodik gólt, és épp a városban volt a kijeviek egyik csapata. Szemet szúrtam a megfigyelőjüknek, aztán amikor Oleg Luzsnyij az Arsenalba igazolt, kellett nekik egy jobbhátvéd, és én kerültem képbe. Nem volt könnyű megszokni az ukrán közeget. Az első nyolc-kilenc hónapban az edzőközpontban laktam, és csak utána költöztem a városba.
– Mi volt a legnehezebb?
– Egyszerre felnőni, gondoskodni magamról és felvenni a magasabb tempót. Napi hármat edzettünk, öt hónap alatt nyolc kilót fogytam.
– A legendás Valerij Lobanovszkij vezette a csapatot. Tényleg olyan kemény ember volt, amilyennek mondják?
– Mintha nem is egy futballcsapatban lettünk volna, hanem a katonaságban. Elment a falig a terhelésben, volt edzés, amelyen annyira kikészültem, hogy amikor bementünk az öltözőbe, és bevettem a vitaminokat, egyből kijött belőlem minden. De ki kellett tartani. Olyan fizikai állóképességet szereztem, ami megalapozta az egész pályafutásomat.
Lobanovszkij mindig mondogatta, ha valaki végigcsinál vele egy-két évet, az utána akárhová mehet, sehol sem lesznek erőnléti gondjai. Igaza volt.
– A személyes kapcsolatukat mi jellemezte?
– Amikor még egy szót sem tudtam ukránul, közölte velem, van egy hónapom, hogy megtanuljam a legfontosabb szavakat. Kérdeztem, mi lesz, ha nem megy. Azt mondta, akkor kölcsönad. Mire én: azt nem teheti, benne van a szerződésemben. Erre ő: az engem nem érdekel. Egyből mentem a tanárhoz. Ilyen ember volt. Viszont ha már elnyerted a bizalmát, akkor nem tett ki a csapatból egy-két rosszabb meccs után, hagyott időt a bizonyításra.