A bravúr elmaradt, de mostantól sokkal szebbeket is álmodhatunk

Véget ért az Európa-bajnokság a magyar válogatott számára, miután 2-2-re végzett, tehát nem sikerült nyernie Németország ellen Münchenben. A torna előtt kevesen hihették komolyan, hogy a játékosok a lefújás után a kezükből kicsúszott továbbjutást sirathatják abban a csoportban szerepelve, amelynek tagja volt a két legutóbbi világbajnokság győztese és az Eb-címvédője. A hihetetlen bravúr, a tizenhat közé jutás tehát nem sikerült, ám a csapat okkal szerzett magának híveket szerte Európában, és komoly szintet lépett a kontinens élvonala felé.

23 June 2021, Bavaria, Munich: Football: European Championship, Germany - Hungary, preliminary round, Group F, Matchday 3 in the EM Arena Munich. Hungary's coach Marco Rossi hugs Andras Schäfer after the match. Photo: Federico Gambarini/dpa (Photo by FEDERICO GAMBARINI / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP) Fotó: AFP/FEDERICO GAMBARINI

Olyan volt, mint amikor egy csodás színházi előadás után a közönség nem engedi le a színpadról a művészeket. Álltak a magyar futballisták a zuhogó esőben a szurkolóik szektora előtt, a meccset már régen lefújta az orosz játékvezető, a németek talán már zuhanyoztak, ám a mi játékosaink nem szabadultak. A szokásostól eltérően most kétszer is elénekelték a Himnuszt azokkal, akik Münchenbe is elkísérték őket, és a közeli képeken élesen látszott, milyen vegyes érzelmek dúlnak bennük. Egyszerre tükröztek az arcok meghatottságot, büszkeséget és hatalmas csalódottságot, különösen patakzó könnyeit lenne nehéz elfelejteni. Az AFP hírügynökség német portálokon is feltűnő fotója pedig egész egyszerűen zseniális: mindent elmond erről a csapatról az, ahogyan a mosolygó magához ölelve vigasztalja.

Fotó: AFP/Federico Gambarini

Gondoljunk bele: a halálcsoport lezárultával a kezünkből kicsúszott továbbjutást siratta egy olyan fiatal futballista, akinek a létezéséről sokan jószerével talán nem tudtak az Európa-bajnokság előtt. Ismét eszünkbe juthat a színház, hiszen a futballban is drámaian fonódhatnak össze a sorsok. Schäfer András legfeljebb epizodista lehetett volna ezen a tornán, ha és Kalmár Zsolt egészséges, ám az ő balszerencséjük ajtót nyitott a DAC középpályása előtt, ő pedig belépett rajta, élt a lehetőséggel, és a csapat egyik legjobbja, valamint az Eb egyik felfedezettje lett az utóbbi szűk másfél hétben.

Ami pedig a halálcsoportot illeti, a válogatott nem a kifogás, hanem a bizonyítás lehetőségét látta a sorsolás kegyetlenségében. Németország és Franciaország az utóbbi két világbajnokság győztese, Portugália a regnáló Európa-bajnok, velük kellett megmérkőzni, és nem is olyan régen a magyar csapatnak ebben a darabban legfeljebb a pofozógép szerepe juthatott volna. Most pedig hat percre állt attól, hogy kiejtse a németeket, és utazhasson Sevillába nyolcaddöntőt játszani a belgákkal. És, ha már hat perc: ha a rendes játékidőt nézzük, akkor a három mérkőzés 270 perce alatt a válogatott ilyen ellenfelekkel összecsapva mindössze hat percet futballozott hátrányban, a portugálok első gólját követő hátralévő időt leszámítva mindig vagy döntetlenre állt, vagy vezetett.

a világbajnoki címvédő franciák ellen szerzett vezetést, az ellenfél csak egyenlíteni tudott
Fotó: MTI/AP/EPA/Pool/Illyés Tibor

Marco Rossi szerényen a játékosokra hárítja a dicsőséget, ők azok, akik a pályán több millió magyar szemében hősökké váltak, hangoztatja, mennyire büszke rájuk, ám ha ő nem teszi meg, akkor a mi feladatunk kimondani: ez a válogatott szakmai szempontból az övé, az ő munkájának a gyümölcse. Ez a csapat taktikailag és a fizikai felkészültségét tekintve a kontinens élvonalával egy szintre emelkedett, a közösség összekovácsolása, a szembeszökő áldozatkészség, a motiváció szinten tartása nem magától terem, ahhoz igazán rátermett főnökre, esetünkben szövetségi kapitányra van szükség. Ahogy Schäfer András a játékosok, úgy Marco Rossi az edzők között számít a torna egyik felfedezettjének.

Feltűnő volt, hogy a németek elleni 2-2 és a kiesés után a magyar küldöttség részéről senki sem említette a siker szót. A futballban a sikert győzelmekben, trófeákban mérik, és ha innen közelítünk, akkor ez az Európa-bajnokság nem sikeres számunkra, hiszen nem nyertünk meccset, nem jutottunk tovább az egyenes kieséses szakaszba, a csoport negyedik helyén végeztünk, és ezek cáfolhatatlan tények.

A sport azonban nem csupán tények halmaza, szerencsére annál jóval többről szól. Érzelmekről, összetartozásról, szenvedélyről, és ezen a téren a magyar válogatott okkal pályázhat akár az aranyéremre is.

Ezúttal nem bénították meg tömegek a főváros esti forgalmát, de ez a csapat is boldoggá és büszkévé tudott tenni egy egész országot. Azt bizonyította, hogy nem vagyunk kevesebbek a nagyhatalmaknál, hogy bizonyos hiányosságokat akarattal, szívvel, elkötelezettséggel és persze hozzáértő munkával feledtetni lehet, és így nem kell lesütött szemmel járnunk a csillagászati összegeket megmozgató futball világában.

Tegnap még sok külföldi lap is megemelte a kalapját a magyar válogatott előtt, a csapat rengeteg rokonszenvezőt nyert magának szerte a kontinensen, ám a torna holnap folytatódik, és ne áltassuk magunkat, már nem rólunk beszélnek majd. Ugyanakkor komoly nyomot hagytunk magunk után, a csapat és nyilván a játékosok ázsiója a negyedik hely dacára sokat emelkedett az utóbbi napokban. Münchenben pedig annyi történt, hogy majdnem sikerült az, amiről álmodni sem mertünk, és a legnagyobb eredmény az, hogy ezentúl okkal álmodhatunk szebbet, mint tehettük azt az Európa-bajnokság előtt.

A világbajnoki selejtezők folytatása előtt ez is komoly siker.

Eb-csoportkör, 3. forduló, F csoport:

Németország–Magyarország 2-2 (0-1), München, 12 413 néző, gólszerzők: Havertz (66.), Goretzka (84.), illetve Szalai Á. (11.), Schäfer (68.). Portugália–Franciaország 2-2 (1-1), Puskás Aréna, 54 886 néző, gólszerzők: C. Ronaldo (31., 60., mindkettőt 11-esből), illetve Benzema (45+2., 47., az elsőt 11-esből). A csoport végeredménye: 1. Franciaország (továbbjutott) 5 pont, 2. Németország (tj.) 4, 3. Portugália (tj.) 4, 4. Magyarország 2.