Zöld hályog és profizmus

Négyszer a Ferencvárossal, kétszer az MTK-val és egyszer a Sopronnal nyert Magyar Kupát a felnőttválogatott történetének legfiatalabb technikai igazgatója, Szekeres Tamás. A történelemtanár-végzettségű labdarúgó talán sikeres pályát futott volna be Norvégiában is, ám 35 éves korában váratlanul hazahívta Kisteleki István akkori MLSZ-elnök. Jelenleg a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetőjeként számítanak Szekeres tapasztalataira.

A történelemtanár-végzettségű sportvezető napjainkban a Vasas Kubala Akadémiát irányítja Fotó: Kurucz Árpád

– Nem unja még?

– A kupadöntő közeledtével szinte minden évben megkeresnek. Ez sztenderd téma, kellemes kötelesség.

– Itthon csak a Ferencváros, az MTK és az Újpest nyert önnél többször Magyar Kupát. A hét győzelem közül melyik a legkedvesebb?

– Az első meghatározó. A Vác elleni döntő volt a harmadik mérkőzésem a Fradi felnőttcsapatában. Patkós Csaba megsérült, az ő helyére küldött be Nyíl (Nyilasi Tibor) a 23. percben. A Sopronnal nyert kupa volt a legkülönlegesebb. A klubváltásom és a szerződésem története is nagyon érdekes. Debrecenben nem tudtam megegyezni a folytatásról Szima Gáborral, mert ő nem érezte úgy, hogy érdemes megtartania egy harmincévesnél idősebb labdarúgót. Elváltak az útjaink, ezután megkeresett a Sopron. A régi Fradi étteremben találkoztam Göbl Gábor ügyvezetővel. Közölte, tudja, hogy addig nagyjából mennyit kerestem, de Sopronban nincsenek ilyen lehetőségek. Rendben, mondtam, akkor vegyük bele a szerződésbe, hogy ha a csapattal nemzetközi kupaindulást érő helyen végzünk, akkor megduplázzátok a fizetésemet. Gabi hüledezve kérdezte, hogy biztosan ezt akarom-e. Mire én: persze, szeretem a kihívásokat. Tényleg szerettem! Az elődöntőben fejeltem egy gólt a Honvéd ellen. Kérdeztem is Gabit, hogy fel vannak-e készülve, meg tudják oldani, ha úgy alakul. A döntőben a Fradit győztük le 5-1-re…

– Azon a meccsen mondta ­László Csaba, hogy „törjétek el a lábát”. Hallotta?

– Nem, mások mesélték. Lehet, hogy pont az én lábamnak kellett volna eltörnie. De mindegy, lényegtelen. Régen volt. A meccs után Gabi együtt örült a csapattal, mindenkivel azt ordibálta, hogy megnyertük. Majd meglátott engem, és új rigmusra váltott: tönkrementünk. A klub becsületére váljon, hogy mindent elkövetett azért, hogy kifizessen. Fél éven belül részletekben megkaptam a pénzt. Csak halkan teszem hozzá, hogy ez az összeg ma egy átlagos költségvetésű NB I-es csapat kiegészítő emberének pár havi járandósága.

– A kupákra specializálódott: a Fradival négyszer, az MTK-val kétszer, a Sopronnal egyszer győzött, majd a norvég Fredrikstaddal is sikerült elhódítania a trófeát.

– Sopronból Tromsőbe igazoltam, egy év elteltével a korábbi soproni csapattársam, a Fredrikstad csatára, Tóth Misi megdumálta a csapat edzőjét, hogy ha kupát akarnak nyerni, akkor engem kell megvenniük. Nem vették komolyan, azzal érveltek, hogy 1986-ban nyertek legutóbb kupát, és egyébként is mit kezdjenek egy 33 éves játékossal. De Misi erősködött, végül neki lett igaza. Ez volt 2006-ban a nyolcadik kupagyőzelem története.

– Fradistának könyvelték el. Pedig játszott az MTK-ban, Újpesten, jelenleg a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője. Mikor megy a Honvédhoz?

– Nem tervezem. 1980-ban kezdtem focizni a László-kórház salakos pályáján, és nem tudtam elképzelni, hogy van élet a Fradin kívül. Az első átigazolásomat borzasztó nehezen éltem meg, mondtam is a feleségemnek, hogy lekerült a zöld hályog a szememről. Kétszeres bajnokként és négyszeres kupagyőztesként azt hittem, jobban megbecsülnek a klubnál. Megkeresett az MTK, de még ekkor sem döntöttem el, hogy elmegyek. Bekopogtattam Furulyás János elnökhöz, csak a felét kértem annak, amit az MTK kínált nekem, de még azt sem kaptam meg. A vezetők úgy voltak vele, hogy saját nevelésű vagyok, úgysem fogok eligazolni. Nehéz, de jó döntést hoztam. Még úgy is, hogy lemaradtam a Bajnokok Ligájáról. Mindenki tudja, hogy fradista vagyok és az is maradok. Bárhol futballoztam, mindent megtettem a csapatomért. Még az újpesti törzsszurkoló is gratulált az ott töltött négy hónapért. Először vagyok profi, és utána fradista.

– A Fradi-tábor lenyelte, hogy az MTK-ba igazolt, de aztán Újpesten kötött ki.

– Igen, kaptam hideget-meleget. A bolti eladóktól kezdve a taxison át mindenkinek volt egy-két „kedves” szava. Nehéz időszak volt, de a pályafutásom érdekében a klubváltás volt a legjobb megoldás. Futballoztam külföldön, a Genttel bronzérmet nyertem, szerződésem volt a Bundesliga I-es Cottbusszal, ahol végül a sérülésem miatt egyetlen edzésen sem vettem részt, később három norvég klubban játszottam. 2007-ben hívott haza Kisteleki István akkori MLSZ-elnök, s technikai igazgató lettem az A válogatottnál. Nem terveztem a hazajövetelt, de ilyen lehetőséget nem akartam kihagyni.

– A Kistelekivel való kapcsolatának érezte bármilyen előnyét vagy hátrányát?

– Abban az időszakban ő volt Magyarország egyik – ha nem a legprofibb – sportvezetője. Jól ismerte fel a magyar futball akkori legnagyobb problémáit, az infrastruktúra és a tudás hiányát. Persze neki is voltak vitás döntései. Később éreztem a saját bőrömön, hogy korábban vele dolgoztam, s ezt – ha nem is direktben, de – a tudomásomra hozták 2010-ben, amikor távoztam az MLSZ-től.

A történelemtanár-végzettségű sportvezető napjainkban a Vasas Kubala Akadémiát irányítja
Fotó: Kurucz Árpád

– Később visszakerült a Fradihoz.

– 2012-ben Kubatov Gábor elnök úr hívott, az új stadionprojekt vezetése volt az elsődleges feladatom, de emellett szakmai tanácsadóként is segítettem az elnök úrnak. 2014-ben a Groupama Arénát üzemeltető Lagardére Unlimited Stadium Solutions Kft. ügyvezetőjeként nagy szerepem volt a stadion sikeres üzemeltetésének beindításában. 2015 márciusában távoztam, azóta a nagy kiemelt stadionprojektek üzemeltetési tanácsadója vagyok a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának szerződéses partnereként. Dolgoztam a Pancho Aréna, a szegedi, a kispesti, a szombathelyi, a diósgyőri, valamint a fehérvári stadionprojekteken. 2016 júliusa óta a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője is vagyok.

– Rálát a szakmai kérdésekre?

– Nem tudok kibújni a bőrömből, ügyvezetőként is megfogalmazom a szakmai véleményem. A fejlődésnek ma már csak egyetlenegy nagy gátja van: a futballban dolgozók és a játékosok mentalitása. Kevesekben van meg a munka iránti alázat, ami elengedhetetlen a nagy célok eléréséhez. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai gyerekeket másképp kell motiválni, mint a korábbi generációkat. Ha valaki nem teszi fel az életét a futballra, ha hiányzik a mindent elsöprő motivációja, akkor a világ legjobb edzője is tehetetlen. Ezzel szorosan összefüggő probléma a pénz: mérhetetlen károkat okoz a gyerekek személyiségfejlődésében az, amikor tizenéves koruk derekán akár a szüleik fizetésének a többszörösét is megkereshetik.

– Az U17-es Eb-n ötödik helyezett magyar csapatból hányan játszanak a Vasasban?

– Németh Andrást mi neveltük, de eligazolt a belga Genkhez. Az előző generáció tagjai közül Opavszky Balázs, Torwund Alexander és Arday Dominik szerepelt a 2017-ben rendezett U17-es Eb-n.

– Elégedett az aránnyal?

– Lehetne jobb is.

– A Fradi-öregfiúk nehezen lehetne jobb, nemrég megnyerte a bajnokságot. Hogyan tudja összeegyeztetni a BLASZ I-es csapatával, az Unionéval, ahol korábban Détári Lajos volt a játékosedző?

– Az Unione a Budapest-bajnokság első osztályában szerepel, szombaton vannak a mérkőzések, több egykori NB I-es labdarúgóval a fedélzeten, mint például Vermes Krisztián, Fehér Csaba és Szabó Tibor. Hétfőnként pedig a Fradi-öregfiúkban játszom a ­90-es évek legendáival, többek között Telek Mancival, Keller Józsival, Lisztes Krisztiánnal és Szűcs Misivel.

– Mit szólnak a Fradi-öregfiúkhoz a Vasasnál?

– A Vidi sportigazgatója, Kovács Zoli az Újpestben játszik, szerintem azzal sincs gond.

– Lehetett volna gyakorló történelemtanár. azon kevés élsportolók egyike volt, akik a pályafutásuk során szereztek diplomát.

– Csak próbatanításig jutottam, 1996-ban válogatott labdarúgóként mentem a Szilágyi Erzsébet Gimná­ziumba. Nagy felhajtás volt. Forgatott a Duna TV, kezdetben a gyerekek nem mertek megszólalni, később azonban megjött a bátorságuk, és mintaóra kerekedett a felvétel végére. A pályafutásom befejezése után Norvégiában akartam másoddiplomát szerezni, sikeresen felvételiztem az Oslói Sportfőiskolára, de ehhez előbb le kellett tennem a felsőfokú norvégnyelv-vizsgát. Sikerült. Nem sokkal később jött a hívás Budapestről. Nem terveztem, hogy hazajövök, de az MLSZ hívására nem mondhattam nemet. Azért jöttem haza, hogy a magyar focit építhessem.