Július 10-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Alice Munro Nobel-díjas kanadai írónő, a kortárs novella egyik legjelentősebb mestere. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja: Alice Ann Laidlaw néven született az Ontario tartománybeli Wingham városkában. Apja nyérc-, majd pulykatenyésztéssel foglalkozott, ír származású édesanyja tanár volt. Gyerek- és ifjúkoráról nem sok minden tudható, egy-két interjúból és önéletrajzi indíttatású műveiből azonban kiderül, hogy családi életük nem volt felhőtlen: szűkös körülmények között éltek, apjának könnyen eljárt a keze, anyja pedig fiatalon Parkinson-kóros lett. Alice az olvasásba, majd serdülőkorától az írásba menekült az élet rideg tényei elől: „A könyv fontosabb volt, mint az élet. Varázslat volt, és része akartam lenni a varázslatnak.”
Alig töltötte be tizennyolcadik évét, amikor szó szerint is elmenekült otthonról, és beiratkozott a Nyugat-ontariói Egyetem angol szakára. Már tizenévesen elhatározta, hogy írónő lesz, első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. Tanulmányai alatt pincérként és könyvtári kisegítőként is dolgozott, nyáron idénymunkásként dohányt szedett a földeken. A szárnyait bontogató írónő két év után otthagyta az egyetemet, hozzáment egy gazdag diáktársához, James Munróhoz, akivel Kanada nyugati partján, Vancouverben alapítottak családot. Négy lányuk született, de egyikük születése után néhány órával meghalt. James Munro egy kiskereskedelmi cég menedzsereként dolgozott, Alice-nek „csak” a háztartásra és a gyerekekre volt gondja, emellett annyit olvashatott, amennyit akart.
1963-ban a Vancouverhez közeli Victoriába költöztek, ahol Munro's Books néven könyvesboltot nyitottak, amely a mai napig működik. 1972-ben elvált férjétől, és visszatért egykori egyetemére, ahol zavartalan körülmények között dolgozhatott művein. 1976-ban férjhez ment egykori iskolatársához, a geográfus Gerald Fremlinhez, aki 2013 áprilisában hunyt el.
Az írónő első novelláskötete, a Boldog árnyak tánca 1968-ban jelent meg, és rögtön elnyerte a legrangosabb kanadai irodalmi elismerést, a főkormányzó díját. (Igaz, a Vancouver Sun a sikert hírül adó cikkének címe nem kevés szarkazmussal így hangzott: „Egy háziasszony, akinek sikerült időt szakítania arra, hogy novellákat írjon.”)
