Alice Munro Nobel-díjas írónő 90 éves

Július 10-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Alice Munro Nobel-díjas kanadai írónő, a kortárs novella egyik legjelentősebb mestere.

Alice Munro Forrás: YOUTUBE (KÉPERNYŐKÉP)

Július 10-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Alice Munro Nobel-díjas kanadai írónő, a kortárs novella egyik legjelentősebb mestere. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja: Alice Ann Laidlaw néven született az Ontario tartománybeli Wingham városkában. Apja nyérc-, majd pulykatenyésztéssel foglalkozott, ír származású édesanyja tanár volt. Gyerek- és ifjúkoráról nem sok minden tudható, egy-két interjúból és önéletrajzi indíttatású műveiből azonban kiderül, hogy családi életük nem volt felhőtlen: szűkös körülmények között éltek, apjának könnyen eljárt a keze, anyja pedig fiatalon Parkinson-kóros lett. Alice az olvasásba, majd serdülőkorától az írásba menekült az élet rideg tényei elől: „A könyv fontosabb volt, mint az élet. Varázslat volt, és része akartam lenni a varázslatnak.”

Alig töltötte be tizennyolcadik évét, amikor szó szerint is elmenekült otthonról, és beiratkozott a Nyugat-ontariói Egyetem angol szakára. Már tizenévesen elhatározta, hogy írónő lesz, első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. Tanulmányai alatt pincérként és könyvtári kisegítőként is dolgozott, nyáron idénymunkásként dohányt szedett a földeken. A szárnyait bontogató írónő két év után otthagyta az egyetemet, hozzáment egy gazdag diáktársához, James Munróhoz, akivel Kanada nyugati partján, Vancouverben alapítottak családot. Négy lányuk született, de egyikük születése után néhány órával meghalt. James Munro egy kiskereskedelmi cég menedzsereként dolgozott, Alice-nek „csak” a háztartásra és a gyerekekre volt gondja, emellett annyit olvashatott, amennyit akart.

1963-ban a Vancouverhez közeli Victoriába költöztek, ahol Munro's Books néven könyvesboltot nyitottak, amely a mai napig működik. 1972-ben elvált férjétől, és visszatért egykori egyetemére, ahol zavartalan körülmények között dolgozhatott művein. 1976-ban férjhez ment egykori iskolatársához, a geográfus Gerald Fremlinhez, aki 2013 áprilisában hunyt el.

Az írónő első novelláskötete, a Boldog árnyak tánca 1968-ban jelent meg, és rögtön elnyerte a legrangosabb kanadai irodalmi elismerést, a főkormányzó díját. (Igaz, a Vancouver Sun a sikert hírül adó cikkének címe nem kevés szarkazmussal így hangzott: „Egy háziasszony, akinek sikerült időt szakítania arra, hogy novellákat írjon.”)

Ám a későbbi kötetek fényesen bebizonyították, hogy Munro mennyire nem csak műkedvelő, szabadidejében írogató háziasszony. Három évvel a Boldog árnyak után az Asszonyok és lányok élete című kötet a kanadai könyvkereskedők szövetségének díját érdemelte ki, 1980-ban A kolduslány című kötetéért Booker-díjra jelölték.

Alice Munro
Fotó: YOUTUBE (KÉPERNYŐKÉP)

Művei azóta is világszerte nagy kritikai és közönségsikert arattak és aratnak, tucatnyi nyelven láttak már napvilágot. Számos díj és elismerés birtokosa, elnyerte többek között az Egyesült Államok könyvkritikusainak díját, a rangos Giller Díjat, 2009-ben megkapta a Nemzetközi Man Booker Díjat. 2013-ban neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, a mindössze egymondatos indoklás a modern novella mestereként jellemezte az írónőt, aki tökélyre fejlesztette a regény mögött háttérbe szoruló novella műfaját.

A kanadai Csehovként is emlegetett Munro a kortárs novella mestere, „a kis emberek, nagy érzések” krónikása. Ahogy egyik méltatója, a szintén kiváló amerikai író, Jonathan Franzen megjegyezte, semmi másról nem ír, mint az emberről, csakis az emberről. Visszafogott megfigyelő, akinek tekintete elől nem lehet elbújni, mindent tud gyarlóságainkról, botlásainkról, bűntudatunkról, bizonytalanságunkról, arról, hogyan cselekszünk vagy éppen nem cselekszünk válságos helyzetekben.

Munro művei magyarul is olvashatók, az utóbbi években a Park Kiadó gondozásában látott napvilágot többek között az Egy jóravaló nő szerelme, az Asszonyok, lányok élete, a Szeret, nem szeret, a Csend, vétkek, szenvedély, a Mennyi boldogság!, a Drága élet, a Kilátás a Várszikláról és az Ifjúkori barátnőm című könyve. Az idén jelent meg magyarul tizenharmadik kötete A Jupiter holdjai címmel, amelyben különböző nők történetein keresztül az emberi viszonyok kínját ábrázolja a tőle megszokott fanyar humorral.

A Szeret, nem szeret egyik novellájából 2007-ben nagy sikerű film készült Egyre távolabb címmel Sarah Polley rendezésében és Julie Christie főszereplésével. Az alkotást két Oscar-jelöléssel és a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjjal jutalmazták. 2013-ban a kötet címadó novellájából készült film Liza Johnson rendezésében, 2016-ban pedig Cannes-ban mutatták be a Pedro Almodóvar rendezte Julieta című filmet, a Csend, vétkek, szenvedély című kötet egyik novellájának adaptációját.

Munro 2011-ben szívműtéten esett át, 2013-ban pedig bejelentette, hogy rákbetegséggel küzd, emiatt a Nobel-díjat sem tudta személyesen átvenni.