„Nekem ilyenkor kezdődik el a világbajnokság” – jelentette ki.
Tudom, lehetnek érdekes találkozók a csoportokban is, de engem az egyszeri és megismételhetetlen, a számolgatásmentes meccsek kötnek le. Ezek a mérkőzések hasonlítanak a színházi előadásokhoz, hiszen a színpadon mi is élőben játsszuk a szerepeinket.
Reviczky bevallotta, az egyéniségek, a látványos megoldások, a várható, de kiszámíthatatlan rögtönzések miatt ül le a televízió elé. Nem felejti el soha az 1978-as argentínai tornát, ahol Törőcsik és Nyilasi – amíg a pályán lehettek – kápráztatta el az ellenfelet és a közönséget.
„Törő, Nyíl vagy éppen Albert Flóri, miattuk érdemes volt kimenni a stadionba. Emlékszem, én is mindig látványos megoldásokat próbáltam a pályán, néha sikerült is. A tatabányai ifiben sikerült egyszer sarokkal indítani a társamat, Csokit, aki kapásból kilőtte a felső sarkot. Azóta is mesélik a drukkerek az alakításomat. Már, aki látta.”
Reviczky, ha tehetné, évente többször is megnézné az magyarok 1966-os vb-n aratott liverpooli sikerét, a brazilok elleni 3-1-es diadalt.
