Régóta várt jó hír: amióta a fémkereskedelmi szabályozást törvény váltotta fel (2013), nagyjából tizedére csökkentek a fémlopásokból eredő károk. A vasúti vágányok és kábelek miatt leginkább érintett MÁV adatai szerint folyamatos a javulás. Ebből persze arra is lehet következtetni, hogy a korábbi előírások hajítófát sem értek, eddig csak az nem lopott fémet az államtól, akinek nem ez a szenvedélye. Az eltelt években, évtizedben komplett családok, dinasztiák álltak rá a fémgyűjtésnek erre a sajátos formájára, s többé-kevésbé zavartalanul dolgozhattak. Munkásságuk ma is megosztja a lakosságot, a szelídebbje mindkét kezüket levágná, míg más a még föl nem szedett vágányokra fektetné valamennyit (csúcsforgalom idején persze), esetleg működő trafóházba zárná a brigádtagokat. Ötletből nincs hiány. Az indulatot meg lehet érteni, hiszen a zugvasasok nem csak a kábeleket lopják, viszik a biztonsági berendezést, az akkumulátort, de még a sorompót is, mindent Közüzemeket tesznek tönkre, vagyis bármikor bekövetkezhet egy tragédia
A fideszes Boldog István országgyűlési képviselő, aki évekkel ezelőtt élére állt a zsiványok elleni harcnak, egyfolytában azon volt, hogy a törvényhozás minősítse át terrorista-bűncselekménnyé a tolvajlásnak ezt a veszedelmes válfaját. A tíz-húsz éves börtönbeutalók rendet vágnának a szakmában. Bár ezt egyelőre nem sikerült kiharcolnia, a fémfelvásárlás szigorításában hervadhatatlan érdemeket szerzett – ezért javulhattak a mutatók. (Alig hihető, de a törvényhozásban is van, aki bagatellizálni próbálja a műgyűjtők „munkáját”. A szocialista Bárándy Gergely például ki is jelentette: túl szigorúnak tartja a fellépést a „megélhetési fémtolvajokkal” szemben. )
Áthidaló javaslatom a kigyógyíthatatlan „vasasoknak”: Gyurcsány városligeti ’56-os Vaskeféjét vigyék. Azt megbocsátjuk
