Magyaróvári kopjafák

A vérfürdőt levezénylő Dudás, katonáit hátrahagyva, a közeli határon át Csehszlovákiába menekült, ahonnan csak a szabadságharc bukása után merészkedett vissza.

A Kossuth téri sortűz másnapján, 1956. október 26-án – hatvanhárom éve – Mosonmagyaróváron is megmutatta igazi arcát a kommunizmus. Amikor a határőrlaktanya elé vonuló tömeg azt követelte, vegyék le az épületről a vörös csillagot, Dudás István parancsnok közéjük lövetett, majd katonái kézigránátokat dobtak a vérző menekülők közé. Rengetegen maradtak az utcaköveken, sokuk kezében még ott volt a zászló… (A másnapi lap 60 halottról, köztük nőkről, gyermekekről adott hírt, a Daily Mail riportere 85-ről írt, más források száz fölé teszik az áldozatokat.) – Talán másfél percig tartott egy géppuskasorozat – emlékezett vissza egy szemtanú –, ennyi idő alatt fut végig egy töltényszalag. Aki túlélte az elsőt, az menekülés közben a hátába kapta a következőt… – Leírhatatlan sokk követte a vérengzést. A laktanyába órákkal később beözönlő emberek az egyik tisztet meglincselték, rémült társa kivetette magát az emeleti ablakon. Egy harmadikra másnap találtak rá, őt a nyílt utcán fölakasztották. Az indulatokat fokozta, hogy a városi hangosbeszélő csőcseléknek nevezte a felvonulókat, mint akik „előidézték” a mészárlást.

A vérfürdőt levezénylő Dudás, katonáit hátrahagyva, a közeli határon át Csehszlovákiába menekült, ahonnan csak a szabadságharc bukása után merészkedett vissza. Előléptetés és kitüntetés várta a „néphatalom mellett bátran kiálló” gyilkost, aki 1979-ben ezredesi rendfokozattal, kiemelt nyugdíjjal vonult vissza. A rendszerváltás utáni „számonkérést” is megúszta – ágyban, párnák közt halt meg.

A múltat végképp eltörölni? Erről kérdezd meg azokat, akik ma virágot visznek a Gyász téri Golgota-szoborhoz, a névre faragott kopjafák alá!