A járványhírekben tallózva az ember néha úgy érzi, az indulatait is karanténba kell zárni. Például amikor azt olvassa, hogy bár törvény írja elő, heteken át nem volt főállású orvos a Pesti úti Idősek Otthonában. Épp akkor, amikor a bentlakók némelyikénél már jelentkeztek a megbetegedés tünetei. A márciusig ott dolgozó főállású orvos a hónap közepén munkahelyi ellentétek miatt felmondott, amit ugyan pár nappal később visszavont, ám akkor már nem tartottak rá igényt. Az otthon igazgatója csupán április hetedikén jelezte feletteseinek az orvoshiányt. Nagy feneket azonban a városházán sem kerítettek az ügynek, Gy. Németh Erzsébet, a területért felelős főpolgármester-helyettes csak akkor ment ki a helyszínre (igaz, akkor már a főnök, Karigeri társaságában), amikor az országos tiszti főorvos is megjelent az otthonban. Aztán, míg a megdöbbent Müller Cecília az intézményt járta, Erzsébet asszony nemes egyszerűséggel eltávozott. (Itt jegyzem meg, a Gyurcsány-párti Erzsike a tavaly őszi helyhatósági választáson épp az idősotthonnak helyet adó XVII. kerület vezetői posztjáért indult és bukott el – akárcsak 2014-ben –, így végül csak a számolatlan főpolgármester-helyettesek egyike lett, havi 1,3 millióért.)
Viszket a tenyerünk
Ami biztos, ezeknek a „közvélemény-kutatóknak” a kavarását kizárólag a választások tudják leleplezni.