Valahol olvastam, hogy az MSZP összecsuklását már Kovács László korábbi pártelnök megjósolta annak idején – ám ez tévedés. Azt a bizonyos „Merjünk kicsik lenni!” ötletet Laci bácsi nem a pártjának javasolta, hanem a magyar nemzetnek. Pechjére fordítva történt, a nemzet növekedésnek indult, az övéi mennek a lecsóba. Ráadásul ezt a lecsót szigorú recept szerint készítik az Apró-villa konyhájában. Maga Láriferi keveri.
Az egész onnan jutott eszembe, hogy minap újabb fejlemény történt a kongresszusra készülő MSZP háza táján. Míg a múlt héten csak gyámság alá helyezték a párt Pest megyei szervezetét, hétfőn már a feloszlatásáról döntött az országos elnökség. A háttérben állítólag az áll, hogy a megye alapszervezetei Mesterházy Attilát támogatnák az elnöki címért folyó versenyben a jelenlegi pallér, Tóth Bertalan ellenében. Utóbbi hívei azonban a jelek szerint nem bízzák a dolgot a véletlenre. (Pest megye huszonkilenc küldöttel képviseltetné magát a kongresszuson, a legtöbbel a megyék közül.) A lenullázott csapat természetesen illegitimnek tartja a döntést, ügyészséghez fordul. Más kérdés, bárki lesz az elnök, felmérések szerint a szocialisták egyedül aligha jutnak be az Országgyűlésbe. (Csórikáim, nemrég tárgyalásokat kezdeményeztek a belőlük kivált DK-val egy közös listáról, öt emberüknek szeretnének helyet kunyerálni a parlamentben. Nagyon gáz.)
Kis pártromantika: pontosan 65 éve (1955. szeptember 6-án) is jelentős esemény történt a megye életében: bizonyos Kádár János lett az MSZP-előd Magyar Dolgozók Pártja helyi első titkára. Igaz, csak rövid ideig, merthogy jött a forradalom, amit előbb elárult, majd levert. De ez már egy másik történet.
