Nem értek a focihoz, de… Aligha Fair Play-díjra spekulált a Budafok labdarúgócsapata, amikor igent mondott a koronavírus tizedelte Honvéd kérésére: halasztanák el a hét végi bajnoki fordulót. „A sportnak többről kell szólnia, mint pusztán bajnoki pontokról, hiszünk abban, hogy vannak fontosabb értékek, amelyeket a BMTE képvisel és közvetít – írták közösségi oldalukon a budafokiak. – Klubunk a Honvéd fertőzött játékosainak és stábtagjainak mielőbbi gyógyulást kíván.” Emberi gesztus.
Másutt másképp csinálják. Egy hete az Újpest fordult hasonló kéréssel az MTK-hoz, de ők kosarat kaptak. (Zömmel ifjúságiakkal felálló csapatuk 0-4-re végzett, ám így is vastapsot kapott a Megyeri úton.) A következő bajnokira is hiába kértek halasztást a már kiállni sem tudó lilák, a Diósgyőr sem egyezett bele – utóbbi játék nélkül három pontot kapott.
Ugyanígy járt az NB II-es Békéscsaba is, őt a Debrecen utasította vissza. Korábban a Fradi mondott nemet a paksiaknak. Nem szabálytalan ez, csupán elszomorító.
Más. Le a kalappal a paksiak előtt! Nemcsak a legutóbbi látványos győzelmükért, amellyel immár a második helyre ugrottak fel, hanem mert ez a csapat kizárólag magyar futballistákból áll. Nem véletlenül – tudatosan. Üdítő látni ezt egy olyan bajnokságban, ahol egy friss felmérés szerint – írd és mondd! – eddig 97 ország 1372 légiósa (a határon túli magyarokat nem számolva) játszott és játszik. Nemrég összeszámoltam: egy „magyar” rangadón tizenhét külföldi futballista futott ki a gyepre. Jó, szabad uniós munkaerő-áramlás, miegyéb – de azért álljunk már meg! Mi ebben a bajnokságban a nemzeti?
Pilhál György
