Derűs időtöltés a politikai elfekvőből visszanyöszörgő expolitikusok bölcsességeit hallgatni. Aki kíváncsi efféle vidámságokra, merüljön el bennük. Jobb, mint a Sas-kabaré.
Nekem legújabban Szent-Iványi István a kedvencem. A megboldogult SZDSZ politikusa többnyire a Hírklikk.hu-n szokta közreadni épületes meglátásait. Legutóbb Menczer Tamás államtitkár Facebook-bejegyzése verte ki nála a biztosítékot. Történt, hogy a múlt héten Rastislav Kácer szlovák külügyminiszter kijelentette, Orbán Viktor miniszterelnök az orosz propaganda malmára hajtja a vizet, meg azt is mondta, hogy Magyarország az unió egyetlen tagja, ahol nem nyugati típusú demokrácia van. Erre Menczer államtitkár közösségi oldalán fölszólította Rastislav Kácert, tisztelettel beszéljen a magyarokról, és arra is emlékeztette, hogy Orbán Viktort rekordtámogatottsággal választották meg a magyar emberek, méghozzá egymás után negyedszer.
Külügyminiszter úr jobban tenné, ha a saját országával foglalkozna, ahol évek óta kormányválság van.
A levegőért kapkodó Szent-Iványi szerint „útszéli vitastílus”, amit Menczer megengedett magának, ez a diplomáciában teljesen szokatlan. Jellegzetes Fidesz-kommunikáció. „Ez egyértelműen a magyar szavazótáboruknak szól – magyarázta Szent-Iványi illemtanár. – Mögötte nincs semmi keménység, csak pojácáskodás és színjátszás.”
Bezzeg – ezt már én teszem hozzá –, amikor még „súlya volt” a magyar külpolitikának. Mikor is? Talán Kovács (Merjünk kicsik lenni) Laci bácsi idejében? Vagy amikor Göncz Kinga vagy Balázs Péter vezette a tárcát? Emlékszünk? Ja, hogy nem emlékszünk? Nem is csoda.
