Ma is elfog a hányinger, ha eszembe jut Gyurcsány Ferenc puccsal hatalomra került habzóborász Orbán Viktor Fidesz-elnöknek címzett bevezetője 2006 tavaszán, négy nappal az országgyűlési választások első fordulója előtt a köztelevíziós vitában. – Elnök úr, kérnék öntől valami szívességet. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. […] Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.
Ezt hazudta a szemkilövőhegyi szónok Orbán Viktor és a tévénézők arcába. Merthogy persze mégiscsak jött a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj – igaz, akkor már jöhetett, az MSZP addigra megnyerte a választást. Gyurcsány Ferenc újabb éveket rabolt el a nemzettől.
Ma tizenöt esztendeje, hogy a magyar választók népszavazáson mondtak véleményt a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj bevezetéséről. (Az őszödi lelepleződés és az azt követő véres ősz után az ellenzékben lévő Fidesz és a KDNP kezdeményezte a voksolást.) Az igazságérzet látványosan leiskolázta az arrogáns hatalmat, Gyurcsány Ferenc látványosan fejre állt. Csúnyán elverték a dagályos segédszínészt. A választók elsöprő többsége döntött úgy, hogy nem kér a notórius hazudozó tarhálós trükkjeiből. Gyurcsány azonban fütyült a végeredményre, szeme sem rebbent, kevélyen markolta tovább a volánt. Az sem zavarta, hogy jön a kanyar, az árok… Aztán meg egy véget nem érő kómás állapot a vele járó Fidesz-kétharmadokkal.
