A vágy a háborúságra sosem belülről jön. Az ördögöt kell keresni mögötte. A háborúk parazitáit: a fegyvergyárost, a hadiszállítót, a temetkezési meg az újjáépítési vállalkozót. Azokat, akik tönkremennének a békében. Ők garantálják a békétlenséget, ők tudják, hogyan lehet egymásnak ugratni jámbor embereket. Gyóni Géza költő 1914 nyarán lelkesen indul a frontra, ám gyorsan kijózanítják a gránátok, az ágyútűz, a halottak látványa. Október 6-ának borzalmas éjszakáján születik legemlékezetesebb verse, a Csak egy éjszakára. „Mikor a pokolnak égő torka tárul, / S vér csurog a földön, vér csurog a fáról / Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben / S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem […]”

„Éljen a háború!” – harsogták dédszüleink. Hetekkel később már a hadihíreket olvasták, de akkor már nem volt éljenzés. A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér. Mikor jön már a levél? Vagy miért nem jön?! Jaj, Istenem, odafönn!

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: ATV/Képernyőkép)