Lehoczki Noémi nem bír ki még egy pedagógustüntetést. Ezt ő maga, a Szikra Mozgalom volt elnökségi tagja írja a Mérce.hu hasábjain. „Magyarország utolsó, még egyelőre szabad, de már támadás alatt álló alkalmazottai harcoltak és vesztettek – kesereg a barikádról lekecmergő leányzó. – A dolgozók megfigyelésére is eszközt teremtő státustörvény elfogadásával nemsokára talán ők is el fognak hallgatni. Példamutató magatartásuk lehetett volna a mindent borító első dominó, de nem lett az. Miért? Miért vagyunk egyedül?” Az a baj, magyarázza szikrácska, hogy az „általános sztrájk” és a „szakmák összefogása” pusztába kiáltott szavakká lettek, az ellenzék utolsó reménye, az összefogás is megbukott, letargia lett úrrá az országon. „A társadalom felső rétege a belenyugvást és a menekvést választotta, az alsóbb rétegei pedig eddig is csöndben voltak.”

Itt a világvége!

Gondolom, az orbáni diktatúra az oka mindennek. Rendőrök biztosították a tüntetések helyszínét, ha kellett, elterelték a forgalmat, közben útbaigazították az érdeklődőket, parancsnokuk a sajtónak is a rendelkezésére állt, tájékoztatta a fenyegetettségben rettegő tévéstábokat, a balhé reményében idecsődített nyugati kollégákat… Ki számított ilyesmikre?