A politikus Gyurcsány Ferenc mellett nemrég megjelent kettőslátásban szenvedő énje, a húrokat pengető, Parnasszusra igyekvő Gyurcsány Ferenc is. A dalnok. Egyik első zsengéjében arról szavalt, hogy híveinek dolguk van. „Érteni, elfogadni emberi létünk egyediségét, az egyes ember megismételhetetlenségét, ezért az élet mindenekfelettiségét, küzdeni azzal, azokkal, akik ezt irgalmasság helyett az kisajátító önzés magán- vagy közéleti útjára lépnek.”
Hogy hogyan áll ez az irgalmasság–önzés mérkőzés, arról maga a filozofáló poéta szokott beszámolni.
A minap ekképpen: „A szellem ereje tisztaságában rejlik. Zavart gondolatnak a tetszetős ruha is csak könnyen feslő álca. Kormányzás nincs azt vezérlő politikai filozófia nélkül. Hamis filozófia viszont hamis útra vezet. Az önkény hatalmát csak a személyes felelősségét elhazudó mondja a közös cselekvés képességének. Ha eltéved a gondolat, akkor elfajzik a cselekedet. Elfajzott cselekvésből mocskos kormányzás lesz. Lett. Itt tartunk.” (Egyik kritikusa, Gulyás Gergely miniszter azt javasolta a kesergő költőnek, lassan túltehetné magát kormányzásának borzalmas következményein. Az országnak már sikerült.)
Az igazsághoz tartozik, sokan nincsenek kibékülve azzal, hogy alkotónk zsengéiben sok a vendégszöveg, némelyik trillája már-már plágium.
Egy korai munkájában például ekképp festette meg saját portréját az akkor éppen országló költő-hadvezér: „Van egy ország. Van egy ember. Van egy program.” Évtizedekkel korábban egy másik magába habarodott, űzött tekintetű szélhámos már szavalt valami hasonlót – „Egy nép, egy birodalom, egy vezér” –, annak se lett jó vége.
