Öregeink görnyedt tartása nem föltétlenül ortopédiai ártalom.
Nem azzal van a gond, hogy megy az idő, hanem hogy egyre sebesebben. Mint amikor a vonat kiindul az állomásról. Először lomhán gurul, majd amikor elhagyja az állomást, a város utolsó házait, meglódul, egyre vadabbul zakatol, száguld… Eleinte még élvezed a robogást, sőt a lehúzott ablaknál magad buzdítod a masinisztát: gyerünk, gyerünk! Aztán belefáradsz a száguldásba, álomba ringat a zakatolás, s mire fölébredsz, már nem is annyira izgalmas a sebesség. Ha tehetnéd, már fékeznél, de nem lehet, az idő, ez a kaján masiniszta nem hallgat rád, egyre csak robog.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!