Érdekes témáról vitatkoztak jó múltkor természetgyógyászok egy szakmai fórumon. Azon agyaltak, mi okozhatja a párkapcsolatok szexuális gondjait, mi a csodától lehet az, hogy az emberek a legnagyobb igyekezet ellenére sem mindig tudnak összhangba kerülni, még úgy sem, ha előzőleg a szakirodalmat gondosan áttanulmányozzák.
Több hozzászóló úgy látta, a legnagyobb baj, hogy sok házasság még mindig vallási, etnikai, illetőleg vagyoni alapon köttetik – vagyis a két fél közt semmiféle lelki kapcsolat, szimpátia nem volt, csupán az történt, hogy annak idején a kedves szülők úgy döntöttek, hogy márpedig itt házasság lesz, punktum. Mire a fiatalok összebútoroztak, Irénke dohogva átköltözött Bélához, aki hasonló szenvedéllyel nyugtázta a menyecske jövetelét, s így nyomban fejlődésnek indult a boldogtalanság csírája – lehetett a háttérben a legpompásabb baldachinos nászágy is.
A szakmai tábor másik fele a gondok eredőjét a mozifilmek és médiatermékek ömlesztett silányságainak tulajdonította, mondván, ezek szinte beletaszítják a fiatalokat az érzelmek nélküli, gyors, buta és perverz kapcsolatokba. Ezeknek az agymosott ifjaknak eszükbe sem jut szépeket mondani egymásnak; virágcsokor, Tóth Árpád-idézet, holdfény, esti séta nem bonyolítja az együttléteiket. („Románcuk” olykor tőmondatokra szűkül: – Hazakísérhetlek? – Meg hát. És így tovább.)
Persze nem kizárt, maguk a problémán merengő, túlterhelt természetgyógyászok is hasonló gondokkal küzdenek odahaza: örökös értekezlet, rendelés, szakmai fórumok, miegyéb – az ember este csak belezuhan az ágyba. A saját problémája meg ott dúl-fúl mellette a paplan alatt…
