A futball Eb mérkőzéseit szemlélő Rózsa Péter azt tapasztalta, hogy a kezdés előtti himnuszokat az ellendrukkerek fülsiketítő füttykoncertje kíséri. Erről pedig az jutott az eszébe (jegyzetet is írt róla a Klubrádióban), hogy Magyarországnak már több mint 13 éves gyakorlata van himnuszkifütyülésben. Ebből pedig „logikusan” következik a NER lényege – figyeljünk! –:
„Ellenségeket keres, s ha talál, ha nem, hol a jog, hol az adók, hol a médiában szétfröcskölt karaktergyilkos hazugságok segítségével küzd, minduntalan erejét, mindenhatóságát bizonyítva ezzel a hívek előtt.”
Aki esetleg nem tudná követni a szerzőt, elég, ha csak annyit megjegyez: nálunk a NER miatt fütyülik ki a himnuszokat; meg azt, hogy az SZDSZ-időkből itt felejtett Rózsa Péter Fidesz-fóbiában szenved. Utóbbira jó példa betegünk korábbi írása – önzárójelentése – ugyanezen a frekvencián. Azt írja, hogy a köpcös, pocakos, elöregedő Orbán Viktornak – aki egyre töpörödő szerepében egyre nagyobbra igyekszik nyitni a száját – a beszólásai csupán többletjelentés nélküli pufogások. Nem véletlen, hogy „a rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő fél évben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU-elnökség szerepét. […] Megkísérli nagy hanggal ellensúlyozni azt, hogy egyébként egyre súlytalanabbá válik.”
Annyira súlytalanná – ezt már én teszem hozzá –, mint azok az elszigetelt politikusok, akiket már csak az ukrán, az orosz, a kínai és az amerikai elnök fogad (egy héten belül), és akiknek már a nevük hallatán félreverik a brüsszeli harangokat.
A súlytalanság más, kedves Péter. Ön ne tudná?
