Bródy János nem disszidálna, ha Magyar Péter lenne a következő miniszterelnök. „Ha mégis rákényszerülnék, akkor sem kelet felé indulnék – nyilatkozta a Magyar Hangnak a zenész, majd hozzátette –: Nekem úgy tűnik, hogy a Fidesz ereje a műveletlen emberfők sokaságában rejlik, és mindent megtesznek, hogy ez így is maradjon.”
A zenész, szövegíró szerint primitív suttyók alkotják a Fidesz-tábort.
Nekem valamiért a kiérdemesült Landeszmann György budapesti főrabbi bőgatyás, fütyülősbarackos szövege jutott az eszembe. Meg a „rendszerváltó” szabad demokrata „szürkeállomány” affektáló, fölényes lózungja: „Tudjuk! Merjük! Tesszük!”
Harmincnégy évvel a kommunizmus bukása után a vesztesek csökönyösebbik felét még mindig zavarja a nemzeti fordulat, a hatalmon lévő polgári kormány.
Már a rendszerváltás kezdetén látszott, hogy a liberálisok milyen görcsösen ragaszkodnak a kultúra – benne a történelemtanítás – irányításához. (Darabig még az érettségiről is száműzték a tantárgyat.) Hát hogyne! Akinél a történelemoktatás gyeplője, azé a potenciális hatalom. Akadályozni, lehetetlenné tenni a nemzeti história ismeretét – ma is ez a cél odaát. Rasszistának, gyűlöletkeltőnek, bugrisnak nevezni mindent, ami magyar.
Hiszen a nemzeti öntudatban mindig ott a „veszély”.
Minden patrióta gondolatot alapból lefasisztáznak, lerasszistáznak. Vaskalapos, maradi, aki nem lép át a múlton, aki ápolja elődei emlékeit.
Odaát még mindig az Internacionálé refrénje a hívószó: „A múltat végképp eltörölni”.
Saját szövegét ajánlom Bródy figyelmébe: „Az idő lassan, lassan eljár feletted!”
