„A Fidesz szerint Csurka István megelőzte a korát – vagy még inkább Orbán Viktort. Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt – bár szeretné”, kezdi Látnok című cikkét Hargitai Miklós a Népszavában, majd – némi zsidózás után – így folytatja: „Csurka nem túl korán jött, hanem túl későn: késett vagy ötven évet. Tegyük hozzá: szerencsére – nála sokkal tehetségtelenebb nácik is épp elég szörnyűséget tudtak művelni akkoriban.”
A Csurka-fóbiás ember úgy véli, a „náci” még mindig hatásos hívószó. Szegény. Végigolvasva a leleplezőnek szánt írást, az ember nem csodálkozik az egymást követő Fidesz-kétharmadokon. Aki tallózik a Hargitai-ökörségek között, egyéb gyöngyszemeket is talál: „2010 óta rendre többségbe került Csurka népe, országosan azonban bármelyik elemét vesszük is, változatlanul kisebbségben van.” (Ezt Pulai Publicus Intézete mérhette.) Hargitai szerint a Fidesz egy szélsőséges, kisebbségi eszmerendszer nevében gyakorolja a hatalmat a többség felett – csak mi, birkák ezt nem vesszük észre. A magát többségnek kikiáltó kisebbség hangadója simán lefitymálja a győztesek millióit. „Csurka-népét.” Látnokunk nemrég a Tiszától megszeppent miniszterelnökről írt: „A közönség figyel, most talán intenzívebben,mint 2010 óta bármikor, mert érzi, hogy nem lefutott a meccs. […] Ha fogadni kellene, arra tennénk a tétjeinket – és ahogy a közvélemény-kutatási adatok mutatják, arra teszik fel egyre többen mások is –, hogy nem fog neki menni.”
Szerintem jobban járna az ellenzék, ha nem ezek a nácizó, csurkázó „entellektüelek” nyúlnának a hóna alá.
Borítókép: Hargitai Miklós (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
