Mint hírlik, a Tisza Pártot leszámítva valamennyi adományozó meg tudott állapodni a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal arról, hogy miként adják át ajándékaikat a gyermekotthonok lakóinak. (Az intézmény külön felhívta a figyelmet arra, hogy mivel nagyobb számú adományról van szó, azokat a főigazgatóság központjában kell leadni, onnan majd kiszállítják a különböző helyszínekre.) Magyar Péterék azonban nem hajlandók a protokoll szerint eljárni – adomány csak úgy adható, ha előtte erről megállapodást köt az adományozó és a főigazgatóság –, pedig még az intézmény központjában is lehetőséget kaptak volna az átadásra, ám nekik ez sem felelt meg. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az általuk megjelölt helyszíneken, az általuk megjelölt intézményeknek, az általuk meghatározott időpontban adhassák át az adományokat, méghozzá személyesen. Jelezték, hogy az eseményeken maga Magyar Péter is részt vesz.

Valami azt súgja, Magyar Péternek a gyermekotthonok csupán díszletnek, háttérnek, vágóképnek kellenek. Tovább fényezné saját portréját a gatyadizájnos ember. Elnök úr minden vágya, hogy mikrofonok, kamerák, tülekedő riporterek vegyék körül. A lényeg, hogy róla szóljanak a hírek, őt ábrázolják a fotók, a képes tudósítások. (A nyári árvíz idején legtöbbször fotogén nyúlgátakkal szelfizett saját leendő árvízihős-szobrához.)

Nem fér a fejembe, vajon időközi választásokra miért nem járnak Magyarék? Pedig ott is csattognak a vakuk, lehet villogni… Hogyan? Hogy a következő országgyűlési választásig nem kívánnak asszisztálni az „országgyűlési bábszínházhoz”? És ezt épp egy kesztyűbáb mondja?

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Polyák Attila)