„Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – így kezdődik az 1848. február 26-án megjelent Kommunista kiáltvány. A Karl Marx, Friedrich Engels szerkesztőpáros volt a kísértet. Arról győzködték az olvasót, hogy a világtörténelem legfőbb mozgatóereje az osztályharc: a burzsoázia–proletariátus-rangadó. A győztesnek remélt proletariátus küldetése pedig az, hogy lenyúlja a termelőeszközöket a burzsoá államtól. Ezzel a magántulajdon helyét átveszi a társadalmi tulajdon, és megszűnik az emberiség elidegenedése a munkától. (Az állam csak addig ellenség, amíg a hatalom nincs a proletariátus kezében – attól kezdve nincs baj vele.) Fontos tudni, hogy a társadalmi tulajdonba vétel kizárólag erőszakkal érhető el, de ne ijedjünk meg egy kis vérontástól! Marxék szerint a világ proletárjainak okvetlenül egyesülniük kell, mert csakis így lehet a kapitalista rendet gond nélkül megdönteni. (Ők bárkivel szövetkezhetnek a cél érdekében, de másoktól ez már árulás.)

Néhány éve egy bizonyos Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke nyilatkozott híres névrokonáról a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak. Nem is akármiket… A müncheni főpap a kapitalizmus jeles reformerének tartja a „tőkés” Marxot; azt is megjegyezte, hogy őrá bizony rendkívüli hatást gyakorolt a Kommunista kiáltvány. Szerinte ugyanis a mű döntően hozzájárult a katolikus szociális tanítás megszületéséhez. Még azt is hozzátette a bíboros, hogy nincs közvetlen kapcsolat a nagy gondolkodó és a kommunista disznóságok között.

A hívő olvasó csak dobálta magára ijedten a keresztet…