Hihetetlen, de e halak ősei nagyjából négyszázmillió évvel ezelőtt jelentek meg, körülbelül 170 millió évvel a dinoszauruszok előtt. Az ősmaradványok alapján a kutatók sokáig azt hitték, hogy az őshüllőkkel együtt kihaltak a kréta kor végi aszteroidabecsapódást követően, ami a Föld akkor élő fajainak körülbelül háromnegyedét eltüntette. A bojtosúszós halakra a szakemberek sokáig a később szárazföldi életmódra váltott négylábú állatok közvetlen elődeiként tekintettek, azonban pár éve – erről az Ng.hu írt – kiderült, hogy csak „oldalági rokonok”, és a közvetlen előd a tüdőshalak alosztályából való.
Napjainkban két fajról tudunk: a gyakoribb indonézről és a jóval ritkább kelet-afrikairól. Az első jelenkori példányt 1938-ban fogták ki, majd Marjorie Courtenay-Latimer muzeológus azonosította a halat. A csupán 1997-ben felfedezett indonéz faj harminc-negyven millió éve vált el a kelet-afrikaitól. Miután megtalálták az elő példányokat, élő kövületként beszéltek a fajról, ám ezt a megnevezést a tudósok manapság kerülik. – A definíció szerint egy kövület halott, a bojtosúszós halak nagyon lassú változásokkal ugyan, de az elmúlt 65 millió évben is fejlődtek, így nem tekinthetők élő kövületnek – idézte a Reuters Marc Herbint, a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum biológusát.
Ezek a lények akár 800 méteres mélységben is megélnek. A nappali órákban – egyedül vagy kis csoportokban – a vulkanikus barlangokban tartózkodnak. A nőstények valamivel nagyobbak, mint a hímek, körülbelül két méter hosszúak és 110 kilósak. A napokban közzétett kutatásból az is kiderült, hogy az elevenszülő bojtosúszós vemhessége legalább öt évig tart, bőven meghaladja a fodros cápa 3,5, valamint az elefántok és a tüskés kutyacápa kétéves vemhességét.
A halak közül ezek fejlődnek a leglassabban: csak 55 éves korukban érik el az ivarérettséget. A kutatók a hal pikkelyein látható növekedési gyűrűket használták életkoruk meghatározásához. A francia szakemberek felfedezték, hogy a pikkelyeken, polarizált fény használatával, apróbb vonalak is láthatóvá válnak, s ezek segítségével pontosabban meghatározható az állat kora. – Éppúgy, ahogy az ember a fák évgyűrűit olvassa – mondta Kélig Mahé francia tengerbiológus a Current Biologyban megjelent tanulmányában. Ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy ezek a hatalmas lények az eddig hittnél ötször tovább élnek – nagyjából egy évszázadig.
