Keresztes hadjáratunk kudarca: hogyan kényszerítették II. Andrást az Aranybulla kiadására?

Keresztes hadjáratunk egyetlen egy volt a magyar történelemben, amit II. András király vezetett.. Keresztes vitézeink ekkor eljutottak a Szentföldre.

Keresztes hadjáratban küzd András

 Béla király Imrére hagyta a trónt, Andrásnak pedig keresztes hadjáratba kellett indulnia. A trónt előbb tényleg Imre (1196–1204) foglalta el, uralkodását azonban végigkísérte az öccsével folytatott hatalmi harc.

Keresztes hadjáratban küzd András

Keresztes hadjáratra készült a magyar király

 Imre halála után, rövid ideig kiskorú fia nevében kormányoztak, majd 1205-ben II. András került a magyar trónra. Uralkodása (1205–1235) kezdetétől aktív külpolitikát folytatott: több hadjáratot vezetett Halicsba, és a magyar befolyás kiterjesztésére törekedett a Balkánon és Dalmáciában is.

A király egyik legjelentősebb vállalkozása az V. keresztes hadjáratban (1217–1218) való részvétel volt, amelyet még apja, III. Béla fogadalma tett kötelezővé. A hadjárat előkészületei hosszú ideig húzódtak, részben a trónharcok, részben az európai politikai viszonyok miatt. 

Végül III. Honorius pápa 1217. február 11-én biztosított jogi védelmet András számára, aki serege élén elindult a Szentföldre. A király Székesfehérvárról Zágrábon át Spalatóba (Split) vonult, ahová 1217. augusztus 23-án érkezett meg. Innen tengeri úton jutott el Akkóba, mivel a szárazföldi út politikai okokból túl kockázatos lett volna .

Kudarccal zárult a hadjárat

A hadsereg létszámáról eltérő adatok maradtak fenn: egyes források tízezer főről beszélnek, de a modern kutatás inkább néhány ezres, legfeljebb négyezer fős sereget tart valószínűnek. A hadjárat során András részt vett felderítő hadmozdulatokban, eljutott a Jordán folyó vidékére, és megkísérelte a Tábor-hegyi erőd elfoglalását is, amely azonban sikertelen maradt. 

Bár kezdetben kisebb sikereket értek el, a magyar király serege nem bizonyult elég erősnek döntő hadműveletekhez. A betegségek, veszteségek és a hadjárat kilátástalansága miatt András 1218-ban hazatért.

A keresztes hadjárat így lényegében kudarccal zárult: nem sikerült jelentős területeket visszafoglalni, és a magyar részvétel sem hozott tartós katonai eredményt. Ugyanakkor a hadjárat rendkívüli anyagi terheket rótt az országra. II. András már korábban is nagymértékű birtokadományozásba kezdett, amelyet „új berendezkedésnek” nevezett. Ennek lényege az volt, hogy híveinek hatalmas földbirtokokat, olykor egész vármegyéket adományozott. Politikáját maga így jellemezte: „az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”.

Belpolitikai válság az országban

Ez a gyakorlat azonban súlyos következményekkel járt. A királyi birtokállomány csökkenése meggyengítette a központi hatalmat, miközben a nagybirtokosok megerősödtek. A kieső jövedelmeket András új adókkal, vámokkal, pénzrontással és a sókereskedelem bérbeadásával próbálta pótolni, ami elégedetlenséget váltott ki a társadalom széles rétegeiben. 

A feszültséget tovább növelte Gertrúd királyné 1213-as meggyilkolása, amely a főurak közötti ellentétek kiéleződését jelezte.

A kialakuló belpolitikai válság, valamint a sikertelen és költséges keresztes hadjárat következményei végül a király hatalmának korlátozásához vezettek. A serviensek és a nemesség egyre inkább attól tartott, hogy jogaik és birtokaik veszélybe kerülnek.

Aranybullával a kézben

Az Aranybulla kiadása

Mindezek következtében 1222-ben a nemesség és a királyi serviensek rákényszerítették II. Andrást az Aranybulla kiadására. Az oklevél 31 pontból állt, és a királyi hatalom jelentős korlátozását jelentette. Kimondta, hogy a servienseket nem lehet letartóztatni bírói ítélet nélkül, adómentességet élveznek, és szabadon rendelkezhetnek birtokaikról. Ha nem volt örökösük, birtokuk visszaszállt a királyra. A nemesek csak az ország védelmében voltak kötelesek hadba vonulni, külföldi hadjáratban pedig csak fizetség ellenében vettek részt.

Az Aranybulla különösen fontos eleme volt az ellenállási záradék, amely lehetővé tette a nemesség számára, hogy ellenálljon a királynak, ha az megsérti az oklevél rendelkezéseit. Emellett korlátozta az idegenek hivatalviselését, és előírta a rendszeres törvénynapok tartását is. Tartalmában hasonlított a korszak más európai jogfejlődési dokumentumaihoz, de önálló fejlődés eredménye volt.

Összességében II. András keresztes hadjárata nemcsak katonai kudarc volt, hanem közvetlenül hozzájárult a belpolitikai válság elmélyüléséhez is. A hadjárat költségei és a mértéktelen birtokadományozás meggyengítették a királyi hatalmat, és végül kikényszerítették az Aranybulla kiadását, amely a magyar rendi fejlődés egyik alapdokumentumává vált.

A keresztes hadjárat és az Aranybulla kapcsolata:

1. a keresztes hadjárat anyagi terhei súlyosbították a belső válságot,

2. a királyi hatalom meggyengült,

3. és ez vezetett az Aranybulla kikényszerítéséhez.