Esélyeket nyitott a kulturális diplomácia

Nemcsak Magyarországon, de nemzetközileg sincs feldolgozva, hogy egyes országok milyen felfogást fogalmaztak meg a II. világháborút követő években a német kultúrával kapcsolatban. A fasizmus, a háborús szörnyűségek és az amögött húzódó német felelősség miatti bűntudat gondokat és identitászavart okozott, és részben ma is okoz magában Németországban is. Az elszigetelt helyzetben lévő Magyarország számára 1945-ben saját identitásának helyreállítása és a demokratizálás idején igen nehéz volt megtalálni azokat a pontokat, amelyeken keresztül rendezni tudta a német kultúrához való viszonyát. Annak ellenére, hogy a magyarság igen sokoldalúan – talán leginkább a közép-európai népek között – kapcsolódott a német kultúrához.Sokféle szempontból ma is érdemes fölvázolni, hogy a magyar kultúrpolitika és kultúrdiplomácia miként válaszolja meg azokat a bonyolult problémákat, amelyek a II. világháború után a német kultúrával kapcsolatosan kialakultak.Hagyományos kötődésTörténelmi és hatalmi politikai okok miatt, valamint a németségnek a világ szellemi, tudományos életében játszott meghatározó szerepe folytán az elmúlt évszázadokban a magyar szellemi, tudományos élet erős szálakkal kötődött a német kultúrához és tudományhoz. A német művelődés meghatározó szerepe ellenére a magyar szellemi elit egy része állandóan kereste a kapcsolatot más népek kultúrájával, így többek között a francia kultúrával is.Ez a művelődési sokszínűség és nyitottság egyfajta ellensúlykeresés is volt a német nyelvű habsburg politikai törekvések ellen, amelyben sokan a magyarság nemzeti létének és kultúrájának a veszélyeztetését látták.A német kultúrkörhöz való különleges viszony azonban sohasem jelentett kizárólagosságot, csak egy meghatározott német nyelvű országgal való kapcsolatot; azért sem, mert a német kultúra évszázadok óta több államhatáron belül is fejlődött. Az egyes német nyelvterületű országok világpolitikai súlya, valamint a német és az egyetemes kultúrában játszott szerepük miatt a magyar kultúrpolitika preferenciákat érvényesített. Egyoldalúságra azonban soha nem került sor. A német egyetemek mindenkor a magas tudományosságot célul kitűző magyarok alma materei voltak. A velük való kapcsolat mellett Bécs a magyarság számára a kultúra egyik olyan központja maradt, amelyhez kötődve a magyar kultúra kapcsolódott az egyetemes művelődéshez.Az egyedülálló tudományos és technikai fejlődést produkáló bismarcki Németország szerepét felismerő és elismerő Magyarország bécsi kötődése továbbra is megmaradt. A magyar kultúrpolitika nemcsak politikai okok miatt tartotta fontosnak Bécset, hanem azért is, mert a Monarchiában létrejött német kultúra világszínvonalon állt. Az I. világháború előtt a német kultúra hatása, az ahhoz való viszony így kétpólusú volt. A világ tudományos központjává vált Németország mellett a magyar művelődés az osztrák–német kultúrához is erősen kötődött, sőt több területen fejlődésére is hatással volt. Az I. világháború után a magyar szellemi életnek a német kultúrához és tudományhoz való viszonya nemcsak azért módosult, mert a Monarchia szétesett, hanem azért is, mert megváltozott Bécs szerepe az egyetemes kultúrában. A változás ellenére Bécs megmaradt a világ klasszikus értékeinek egyik központja, a magyar történelmi és kulturális múlt egyik tárháza, továbbá a magyar emigráns elit egyik centruma. A vesztes háború ellenére Németország nemcsak a világ tudományos központja lett, hanem a progresszív művészetek egyik egyetemes központjává is vált. A német kultúra a magyar szellemi élet által azért is értékelődött fel, mert a weimari köztársaság idején a Magyarországon vallási és politikai okok miatt üldözöttek lehetőséget kaptak egyetemi tanulmányok, illetve kutatások folytatására. Közülük sokan később világhírűek, illetve Nobel-díjasok lettek.1921-től 1933-ig a német kultúra és tudomány nemcsak az üldözöttek között vált kiemelt fontosságúvá, hanem a hivatalos magyar kultúrpolitikában is. Ösztöndíjasok százai ismerkedtek az akkori világ legmagasabb szintű tudományával és haladó művészetével. Hitler hatalomra jutása „új” helyzetet teremt. Németország – a háborús célkitűzéseket segítő tudományoktól eltekintve – elveszíti vezető szerepét a világ tudományos életében, a progresszív tudósokat üldözik, a tudományos és művészeti szabadságot felváltja a hatalom szolgálata. A világ tudományos életének központja az Egyesült Államok lesz, a német irodalom és művészet igazi értékét képviselők pedig külső és belső emigrációba kényszerülnek. A szövetségi kapcsolatok ellenére a magyar kultúrdiplomácia kevésbé került a náci politika befolyása alá, mint a szomszédos országok bármelyike, sőt bizonyos területeken nyitottabb volt. Magyarországon a háborús évek alatt sem lett teljes a fasiszta befolyás.Jól érzékelteti ezt az is, hogy 1939–1945 között 506 német irodalmi művet fordítottak magyarra, ebből 42 emigráns német alkotás volt. A náci Németország nyomása, valamint a hazánkban is erősödő szélsőjobboldali tendenciák ellenére a magyar szellemi élet demokratikus része 1933 után a német kultúra megmaradt valódi értékeivel igyekezett kapcsolatot teremteni. Bécs jelenti ekkor az összeköttetést az igazi német értékekkel. 1938 után azonban már csak a svájci kultúrán keresztül van kapcsolódás az értékes német szellemiséghez.A II. világháború után a német kultúrához való viszony a már új és demokratikus kultúrpolitika és kultúrdiplomácia egyik legbonyolultabb és legkényesebb problémája volt. A kérdés megoldása annak ellenére igen nehéznek bizonyult, hogy az emigrációból hazatért baloldali szellemi elit nagy része – Balázs Bélától Lukács Györgyig bezárólag – a német kultúrkörhöz kötődött, gazdagításában meghatározó szerepet játszott. Magyarország számára bonyolulttá tette a helyzetet az is, hogy annak a Németországnak volt a szövetségese, amely az országot 1944. március 19-én végül is megszállta és katasztrófába sodorta. Szintén nehezítette a heyzetet, hogy a háború után Németország, illetve a németség nemzetközi megítélése egyértelműen negatív volt. Ezekben az években a németségtől való elhatárolódást mind Keleten, mind Nyugaton gesztusértékűnek tartották.A magyar kulturális vezetőség nem térhetett ki a probléma elől, már csak azért sem, mert a háború befejezése után, Magyarország nemzetközi kötelezettsége folytán és saját demokratikus berendezkedésének megteremtése érdekében több antifasiszta intézkedést hozott. A németség és a fasizmus fogalmának nemzetközileg több esetben történt egybemosása révén nem sok lehetőség maradt a kérdés differenciált megközelítésére. A problémák ilyetén való kezelése idején – mind Magyarországon, mind nemzetközileg – ezért hibák sorozatát követték el, olyan lépésekre is sor került, amelyek csak évtizedek után lettek korrigálhatók. A magyar kultúrpolitikának és kultúrdiplomáciának a német kultúrával kapcsolatosan választania kellett a korszakban érvényesülő teljes tagadás, vagy egy olyan koncepció között, amely értékek tálalása mellett megvalósítja az antifasiszta és demokratikus célkitűzéseket, ugyanakkor mégsem szakítja meg a kapcsolatát az egyetemes kultúrában és tudományban örök értékeket produkáló német művelődéssel.Olyan ország számára, mint Magyarország, ahol a német kultúrához ilyen erős volt a kötődés, ahol a tudományos elit nagy része német nyelvtudású volt, és ahol a tudományos kapcsolatokban dominált a német kutatókhoz fűződő viszony, ott a német kultúrával való totális szakítás csak tragikus következményekkel járhatott volna. A háború utáni magyar kultúrpolitika és kultúrdiplomácia a közelmúlt tragédiájából és a német kultúrához fűződő pozitív viszonyból kiindulva próbálta kapcsolatát a német kultúrával kialakítani. Az új orientáció azzal járt, hogy a német(országi) kultúra teljesen visszaszorult, a német szellemiség és tudomány szerepe a magyar művelődéspolitikában néhány évre a legminimálisabbra korlátozódott. Az antifasiszta célkitűzések megvalósítása és a német értékek megtalálása arra ösztönözte a magyar kulturális vezetőket, hogy a német kultúra reprezentánsa ne Németország legyen – ahogy eddig sem kizárólag az volt –, hanem olyan német nyelvű államok, amelyek nem kompromittálódtak, illetve maguk is a fasizmus áldozatai voltak, vagy részben fenyegetve érezték magukat Hitlertől. Így értékelődött fel Ausztria, illetve Svájc.Ausztria: hídA háború utáni politikai környezetben és a nemzetközi németellenesség idején Magyarországon nem jósoltak nagy perspektívát Németországnak. A fasizmus bűnei ellenére azonban a világkultúra a német művelődés és tudomány nélkül elképzelhetetlen volt. Ebben a helyzetben sokan feltételezték, hogy a német kultúrát Ausztria, illetve Bécs fogja reprezentálni. A háború után úgy látszott, hogy Bécs nemcsak a német kultúrát illetően fog meghatározó szerepet játszani, hanem az európai szellemi élet egyik fontos központjává is válik. Annak ellenére, hogy az osztrákok is identitászavarban szenvedtek, Ausztria mindent elkövetett, hogy Bécs fontos kulturális centrummá váljon. Az újrakezdést a győztesek segítették, a fasizmus maradványainak felszámolását a szövetséges ellenőrző bizottság ugyanakkor különös szigorral végezte. Magyarország abban a szerencsés helyzetben volt, hogy jól működő kulturális intézetekkel képes volt a Bécsben kibontakozó szellemi együttműködésbe bekapcsolódni. A magyar kultúra háború alatt Bécsben maradt képviselői, mindenekelőtt Miskolczy Gyula professzor, mindent elkövettek a magyar kulturális kapcsolatok megtartására. Miskolczy már 1945 tavaszán felvette a kapcsolatot az osztrák kulturális vezetéssel új kultúrkapcsolatok kiépítése érdekében, és szerepet vállalt az egyetemi oktatás indításában. Tekintettel arra a rokonszenvre, amelyet Ausztria a győztes hatalmaknál élvezett, Miskolczy szerint Magyarország részéről kívánatos lenne a kulturális kapcsolatokat a tudomány, az irodalom, a könyvkiadás és a zene területén szorosra fűzni. A professzor úgy látta, hogy a bécsi magyar kulturális intézetek a magyar kultúrának páratlan előjogokat és kisugárzási lehetőségeket nyújtanak.A magyar kormányzat is tisztában volt Bécs új szerepével, ezért Magyarország érvényben akarta tartani azokat a szerződéseket, amelyeket a két ország korábban megkötött. Tárgyalások eredményeként Ausztria kormánya hallgatólagosan érvényesnek ismerte el az 1926-os és 1934-es szerződéseket. A magyar kulturális vezetőség nemcsak azért tartotta fontosnak Bécset, mert a német kultúrát reprezentálja, hanem azért is, mert a magyar kultúrában fontos szerepet játszik a közép-európai hatás, amely Ausztrián keresztül jut el a magyarsághoz. Magyarországon Bécs kultúrdiplomáciai jelentőségét lényegesnek tartották az utódállamokban élő magyarság szempontjából is, továbbá azért, mert Magyarország nyugat-európai kultúrdiplomáciai orientációja szempontjából Bécs a kiindulópont. Nyugat-Európában úgy látták, hogy Németországot szörnyű pusztulása és politikai elszigeteltsége még hosszú évekre meggátolja a kulturális kibontakozásban. A fentiek miatt a magyar kultuszvezetők is úgy ítélték meg, hogy Magyarországnak Németországgal évekig nem lesz számottevő kapcsolata, ezért egyértelművé és dominánssá válik Bécs szerepe a magyar kultúrdiplomáciában. Az osztrák–német művelődés és Bécs fontosságának elismerése ellenére Magyarországon nem részesítették különös referenciában Ausztriát. Az angolszász, de különösen a francia kultúrához fűződő kapcsolatok mellett az együttműködés csak bizonyos területekre korlátozódott. Kooperáció alakult ki ösztöndíjasok cseréjében, a zene területén, néhány tudományos rendezvényt is tartottak, s a civil szervezetek is mutattak bizonyos aktivitást. Ennél elmélyültebb együttműködés bontakozott ki Svájccal.Könyvtárunk GenfbenA magyar–német kulturális kapcsolatok kétpólusú jellegéből következett, hogy a két világháború között hivatalos magyar–svájci kulturális-tudományos kapcsolatok nem is igen alakultak ki, a szellemi érintkezés a művészek, írók egyéni kezdeményezéseiből, professzorok előadásaiból, valamint diákok egyetemi tanulmányaiból állott. A háború kitörése után azonban felerősödtek a magyar–svájci kultúrkapcsolatok. A fasiszta befolyás ellensúlyozására szükségesnek mutatkozott a hivatalos művelődési együttműködés felélesztése, illetőleg kiszélesítése Svájccal, amely érzelmileg az antifasiszta koalíció oldalán állt. Kulturális jelentőségén túl ezért politikai fontossága is lett annak a lépésnek, amely 1943-ban lektorátusokat létesített a neuchateli és baseli egyetemen, illetve létrehozta a Magyar Tájékoztató Könyvtárat Genfben.Svájc szerepét az új demokratikus kormány és a tudós társadalom is felismerte, ezért meghatározó fontosságot tulajdonított a semleges országnak a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésében. Svájc Magyarországgal kapcsolatos álláspontja is pozitív volt, elsők között létesített diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Nem véletlen, hogy az első ösztöndíjasok között három kutató is lehetőséget kapott Svájcban tudományos kutatásra. Svájc különösen a magyar irodalom megismertetésén keresztül válhatott a magyar kultúrdiplomáciai célkitűzések célországává. A magyar–svájci kapcsolatok kibontakoztatásában Hubay Miklós író játszott meghatározó szerepet. Úgy látta, hogy a magyarság hírét a világban az írók tudják leghitelesebben képviselni. Hubay arra törekedett, hogy a kiadóknál helyezzenek el francia fordítású műveket, és tegyék őket nemzetközileg publikussá. A magyar irodalom francia nyelvű megismertetése érdekében számos művet lefordítottak és kiadtak Svájcban. A magyar kultúra svájci pozícióit jelzi, hogy különböző svájci könyvtárakban megvolt a magyar könyvek nyilvántartása.A magyar kultúrpolitika Svájc szerepét elsősorban abban jelölte meg, hogy segítse elő Magyarország presztízsének növelését. A Svájccal kapcsolatos kultúrdiplomáciai koncepció a hozzá fűzött reményeket igazolta, Magyarország rossz híre a világban megváltozott. Az irodalmi kapcsolatok mellett a zenei, valamint a tudományos együttműködés is kialakult. A német művelődés háború utáni helyzetéből következett, hogy az 1945 utáni években nem a német nyelvű Svájcon keresztül kötődött a magyar kultúra az egyetemeshez, hanem a francia nyelvű szellemi élet révén.A német kultúra megítélésében módosulás csak 1949 után, az NDK létrejöttével következett be. A „szocialista világrendszer” részét alkotó német „munkás-paraszt állam” létrehozása politikai okok miatt újfajta viszonyt kívánt meg a német kultúrával kapcsolatosan. A súlyos identitászavarral küszködő, erősen átpolitizált „proletkultos” keletnémet kultúra fokozatosan helyet kapott a magyar művelődésben. Az idő előrehaladtával a klasszikus német értékek fokozatosan visszakerültek a magyar kulturális életbe. Már a rendszerváltás előtt széles körű kulturális és tudományos kapcsolatok épültek ki az NSZK-val.Napjainkban megint elmondhatjuk, hogy a magyar–német kulturális-tudományos kapcsolatok a térségben a legelmélyül