Freedom House-korrupció

A világon a szabadságjogokat nyomon követő New York-i Freedom House nevű szervezet néhány nappal ezelőtt az átmeneti helyzetben lévő társadalmak korrupciójáról kiadott értékelésében térségünk 15 rendszerváltó országa közül Magyarországot a negyedik helyre csúsztatta vissza, míg a Transparency International rangsorában a rendszerváltók közül a 2. helyen állunk.
A Freedom House-t az Egyesült Államokban konzervatívnak tekintik. Az egyetlen volt, amelyik számos liberális szervezettel ellentétben Magyarország sajtóját pontosan akkor tekintette szabadnak, amikor az szabad is volt, és akkor nem – a Horn-kormány évei alatt –, amikor a médiát nemcsak kézi vezérléssel irányították, de egymás után tűntek el a konzervatív fórumok, „természetesen” „gazdasági” okokból.
A Freedom House-t a liberálisok világszerte nem igazán kedvelik. Magyarországon a balliberális oldalnak nem annyira a szervezet ideológiája nem volt az ínyére, hanem az zavarta, hogy szinte az egyetlen olyan jelentős szervezetet látták benne, amelyikben még nem volt ott emberük. Ugyanis az Adrian Karatnycky által vezetett Freedom House Magyarország esetében jobbról és balról is tájékozódott. Ami természetesen megengedhetetlen – a hazai balliberálisok és innen elszármazott azon külföldi segítőik szemében, akik mintha valamilyen, mesterségesen fenntartott traumát dolgoznának le minden magyar jobboldali kormányon. A Freedom House tehát stratégiai célponttá vált, amelyet „be kell venni”.
A harci feladatot teljes siker koronázta. A Freedom House tanácsadónak vette fel Charles Gatit. Gáti Károly pályáját 1953-ban kezdte Magyarországon kommunista újságíróként, oly monoton hasonlóságban a Soros Alapítvány itteni szekciójában befolyásos emberekhez. Gati ma egyetemi tanár, és egyik vezetője a globális pénzkezeléssel foglalkozó Interinvestnek.
Gati – az azóta elhunyt Vásárhelyi és a szintén elhunyt Völgyes Iván (General Electric, Lockheed, Budapest Bank elhíresültség) barátja – persze nem igazán barátja a Magyarországon demokratikusan megválasztott jobbközép kormányoknak. Így az Orbán-kormánynak sem. Kijelentéseinek jellegzetes SZDSZ-es nyelvezete (az Orbán-koalíció „MIÉP-pel kötött de facto szellemi paktuma”, mely miatt Washingtonban „foltos” az Orbán-kormány híre; sietős figyelmeztetései a totális kudarcot szenvedett brüsszeli, Bécs-ellenes szankciók nyomán, miszerint az amerikai fővárosban élénken figyelik, miként reagál az Orbán-kormány az ausztriai fejleményekre, mint például a Schüssel osztrák kancellár meghívása) egyértelművé teszik Gati nem különösen mélyen rejtett szimpátiáit még azok előtt sem, akik nem ismerik hátterét. Igaz ugyan, hogy egyik nyilatkozatában kijelentette, sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon egyetlen pártot sem támogat, a tények azért mást mutatnak. Mint Magyarországon a jobboldali sajtó kiderítette, Gati – kijelentésével ellentétben – kizárólag a demokrata párti Richard Swettet támogatta az általa és gyermekei mindegyike által Swett törvényhozási széke elnyerése érdekében átadott csekkekkel. Swett egyébként Tom Lantos veje.
Johnathan Sunley, a konzervatív Windsor-klub vezetője az amerikai konzervatívok egyik befolyásos hetilapjában, a National Reviewban még a Horn-érában írt cikkében (Tulajdonság nélküli emberek) azt írta Gatiról – Völgyes Ivánnal, von Ferenczyvel és másokkal emlegetve egy füst alatt –, hogy igen sok szolgálatot tett a Horn-kormánynak.
Nem sokkal Gatinak a Freedom House-hoz való csatlakozása után a New York-i szervezet média ügyekben már nem informálódott többé jobboldali újságíróktól is, amikor az itteni állapotok alakulására volt kíváncsi. E helyett forrásai Eötvös Pál, Füzes Oszkár, Rádi Antónia, Zalai Péter (valamennyi a Népszabadságtól), Molnár Péter, az SZDSZ volt médiaszakértője, Szikinger István, Vásárhelyi Mária és Bolgár György lettek, mint a szervezet honlapján is olvasható.
A Freedom House-nak a korrupcióról szóló mostani jelentését könnyű összetéveszteni egy SZDSZ-es parlamenti felszólalással. Nem véletlen. A Magyar Nemzet információja szerint ugyanis a szervezet idei jelentésének magyarországi részét Miklósi Zoltán készítette. Ő a tavalyi egyetemi évben Soros-ösztöndíjas volt a New School Universityn (Heller Ágnes és lukácsista barátai tanítási helye, amelyet még a II. világháború elől Németországból az Amerikába menekült Frankfurti Iskola tagjai alapítottak). Publikációinak a Beszélőben, az ugyancsak Soros-pénzen támogatott Élet és Irodalomban, a Magyar Hírlapban és a Népszabadságban adtak teret és – nem utolsósorban – közreműködött A korszakváltás programja c. SZDSZ-dokumentum megírásában is.
Talán érdemes megemlíteni, hogy Adrian Karatnycky a korrupcióról szóló jelentéshez írt bevezető tanulmányában kiemeli a Freedom House és a Soros-féle Nyílt Társadalom Intézete közötti együttműködést az értékelés elkészítésében. Hogy Soros nálunk mennyire „igyekszik” egy nyitott társadalom létrehozására, azt ma már nálunk csak kevesen kétlik.
Igazi Freedom House-korrupció tehát a FH értékelése. A jövőben jelentéseit mindaddig, ameddig Charles Gati lesz a tanácsadója és informátorait csak egyetlen oldalról válogatja, értékén kell kezelni.