Egy tiszta hang hullámot vált

„…az idegeneket látva előbb felmegy bennem a pumpa. Azon kapom magam, hogy gyűlölöm őket, bár semmi közöm hozzájuk, semmi közük hozzám. Gyűlölök, tehát vagyok.”
Bolgár György, Népszabadság, 1994. október 15.
*
Részlet a Bolgár György Beszéljük meg! című könyvének hátoldalán lévő szövegből:
„Tény, hogy a rádióban megszólaló hallgató gyakran nem válogatja meg a szavait, pontosabban nem úgy válogatja meg, ahogy a széles nyilvánosság előtt illene. Sőt talán éppen annak tudatában, hogy őt most sokan hallgatják, jól odapörköl az általa nem szeretett pártnak, politikusnak, hatalomnak, ellenzéknek... (a három pont az eredetiben – L. I. ) Előfordul, hogy a műsorvezető közben kétségbeesetten töpreng azon, mivel is ellensúlyozza a szókimondó, de durva véleményt, a hallgató viszont mindenfajta szerkesztői erőlködéstől függetlenül alapvetően a betelefonáló szavára figyel.”

A jövő hullámhosszán. 2005. május 32:
Betelefonáló: Tiszteletem, műsorvezető úr! Először is azzal szeretném kezdeni, hogy az ön műsorát tartom a legkiegyensúlyozottabbnak a világon. Mert itt a hallgatók cenzúrázás nélkül mondhatják el, ami a szívüket nyomja...
Bayer Zsolt: Melyik témához kíván hozzászólni?
Betelefonáló: Hogy ez a mocskos, szemét, demagóg disznó, kétmillió forintos karórát viselő bankár Medgyessy csak összevissza hazudozott a 2002-es választási kampányában, közben itt már mindenkinek annyi lett. A komcsik kilopták az adófizetők utolsó forintját is a nagymarosi építkezésen, meg a sok rohadt vállalataikon át... Fél százalék lett a gazdasági növekedés, emelkedik az infláció meg a munkanélküliség...
Bayer Zsolt: Nem gondolja, hogy az „összevissza” kitétel kissé erős?


A többrendbeli rémálomnak semmi alapja. Medgyessy nem lesz miniszterelnök. Nem jön újabb Bokros-csomag, nem kerül pénzbe a fogtömés. A posztkommunisták üresedő kofferjei pedig nem telítődnek meg újra Bős-Nagymaros-féle projekteken át.
De – a logika kedvéért – ha jönne, Bayer sem lenne egy rádiós „talk-show” házigazdája, mert, mint a Horn-érából is tudjuk, ilyen esetekben ők totálisan a hatalmukba kerítik a médiát. Bayer sehol nem lenne. Ha az MSZP győzne, Kondor Katalin, Hollós János és a mai vezetés – amely alatt Rangos Katalintól kezdve a szabályzatellenesen a meginterjúvoltak között válogató Nej Györgyön át Szikra Zsuzsáig most épp oly zavartalanul dolgozhat, mint ahogyan nem dolgozhatna Horn alatt oly sok közszolgálati újságíró, akik ma dolgozhatnak – pontosan annyi ideig maradna helyén, mint az 1994-ben a Horn-kormány hatalomra kerülése után az MTV-ben törvénytelenül leváltott híradós és panorámás stáb. De hasonlóan az akkori időkhöz – amikor már az első forduló után beszüntették a Pesti Hírlapot, és következett sorra a független médiumok bezárása, vasdoronggal szétverése, míg a végén már a két megmaradt, ellenzéki, illetve félellenzéki napilapot is az MSZP pénzelte –, Kondor törvénytelen leváltását nem siratná egyetlenegy német, amerikai vagy holland sajtóvisszhang, nagykövet vagy sajtóattasé. Akik ma „kormányszervnek” hazudva fiatal diákok független médiafigyelőjét, a Kontroll Csoportot, amiért az elemzi, mit írnak innen a külföldi tudósítók, szívük mélyén legszívesebben F–16-osokkal tennének rendet. Nem, akkor, a temetőszagú és -hangú médiában, minden újra rendben találtatna. Ahogyan Faludy György írta akkor, amikor még nem tekintette magát az SZDSZ koszorús költőjének:
„S van-e választás a hét hájjal megkent / tömeggyilkos moszkvai banditák / s Washington gyáva, rothadástól gennyes / hülyéi közt, míg ilyen a világ?” (Ezt a túlzást csak azért idéztük, hogy emlékeztessünk: vannak, akik bírálaton fölül állnak.)
A simulékony Bolgár György rádiós, a Soros-támogatást élvező Nyilvánosság Klub – az SZDSZ SZDSZ-e, mint elkeresztelték újságírók – egyik ügyvivője, 2002. január 15-én közös megegyezéssel, immár második alkalommal több százezer forintos végkielégítéssel távozott a Magyar Rádiótól. A kommunista őskövület – akihez hasonló rádiósokat kérdés nélkül távolítottak el az NDK összeomlása és a prágai bársonyos forradalom után, az ottani médiaszíntérről – Bolgár Györgyöt a Kádár-rendszerben a legmegbízhatóbbak közül is a legmegbízhatóbbnak tekintették. Németh András, a Magyar Rádió PB-titkára Bolgárt, a Politikai Adások Főszerkesztősége megbízott szerkesztőségvezetőjét 1988 augusztusától három évre New Yorkba küldte. Bolgárt volt minek alapján megítélni: akkor már húsz éve a Kádár-diktatúra propaganda-szócsövében dolgozott. Először a mechanizmus idegközpontjában, a Hírszerkesztőségben, amelyet még a rádió szigorúan őrzött épületén belül is külön őriztek. Ott 1975-től rovatvezető-helyettes lett, majd rovatszerkesztő. 1987 augusztusától a Politikai Adások Főszerkesztősége Aktuálpolitikai szerkesztőségének lett megbízott vezetője. Nem csoda, hogy a Magyar Rádió MSZMP Végrehajtó Bizottsága 1987. november 18-i ülésén egyhangúlag egyetértett azzal, hogy Bolgár elvtársat elküldje az „oroszlán torkába”, New Yorkba. Ehhez Bolgárnak csupán egy kis szívességet kellett megtennie. Egy kis papírt kellett aláírnia, mint akkoriban a külföldi tudósítóknak. Egy „Nyilatkozatot”. Amelyben tudomásul veszi, hogy jelentenie kell. Például „A környezetemben, ismeretségi körömben lévő bármely idegen állampolgár indokolatlan érdeklődését, a helyi hatóságokkal való együttműködését, vagy arra utaló magatartását, az ellenem irányuló bárminemű provokációt…”.
Bolgárt persze senki nem provokálta a háromból négy évre nyúló kiküldetése alatt. A rendszerváltást – akár az antalli örökség megannyi, 1990 és 1994 jelentősen megerősödött tagja – nagy nyugalomban, kényelemben, jólétben és háborítatlanul élte át. Sőt, mint az SZDSZ, amely az egy rókáról a maximális számú bőr lenyúzásáról ismert Magyarországon, Bolgár, elvbarátaihoz hasonlóan, még a bátorság auráját is maga köré vonta. Miközben kiröhögte a historizálással elfoglalt, a jelen gengsztereiről elfeledkező, a Charta-féle társaság által némi joggal bugyutának tartott, és általa naponta gúnnyal a sajtóban lesercintett hatalom gyakorlóit, akiket most, a Fidesszel összehasonlítva, tíz körmével kaparna ki sírjaikból vagy tenne viszsza pozícióikba, szorgos hatalom- és erőforrás-gyarapításba fogott.
Bolgár négy New York-i éve alatt megszedte magát élményekkel, amiről így ír A New York Times sztori című könyvében: „Négy év után ugyanis hazaindultunk mindenestül, mindenkistül. Bár csomagjaink nagy részét (sic!) már előbb feladtuk, nem fértünk be egy kocsiba, úgyhogy utódomon kívül egy másik barátom is besegített. Így sem volt könnyű, mert az ötünk számára engedélyezett két-két bőröndön kívül összesen tizennyolc kézicsomagunk maradt. Márpedig hogy lehet felszállni a repülőgépre egyenként három és fél táskával?… Hét ember, tizennyolc csomag, egy Ford, egy Toyota…”
Bolgár azonban leleményes, és ahogyan a légitársaságok szabályán is túltette magát, a rádióén is. A szabályok fölött állónak tekintők rutinos természetességével. Akiknek mindent szabad. Átdolgozni, vagy műsoraiban a rádió vezetésének szidalmazását is engedni. Hogy ez a világon mindenütt – az Amerika Hangjától a budapesti RTL Klubon át Bolgár új munkahelyéig, a homogén módon szocializálódott exkommunista médiumnyikok új lerakodási helyének számító Klub Rádióig – a leghatározottabban tilos, kirúgás terhe mellett, az Bolgárt nem érdekelte. Hiszen tudatában van hátterének.
A magánszférában nem igazán sikeresen mozgó Bolgár (a csődbe jutott Helikon Kiadó ügyvezetői székéből is felállították) igazi területe a közszolgálat. Ahonnan most – a maga szempontjából hatalmasat hibázva – elment.
Bolgár a közös megegyezéssel történt kilépése után az ATV Nap-kelte című műsorában azt nyilatkozta, hogy ezt a műsort ő teremtette meg itt, és hogy a Beszéljük meg! a Magyar Rádióban a Krónika után a leghallgatottabb műsor volt. Első kijelentése némi kommentárral igaz. A második nem.
Nézzük az elsőt.
Az Egyesült Államokban már a nyolcvanas évek végén megindult a betelefonálós rádiózás, a „radio talk show”, ami szinte kizárólag a konzervatívok játszótere lett, ellentétben a liberális televízióval. A beszélgetős műsor gazdája ott nem rejtette véka alá nézetét. A konzervatívok zömmel a konzervatív, a liberálisok zömmel a kevés liberális műsorgazdákhoz telefonáltak. Bolgár itteni újítása a műsor meghonosításában az volt, hogy noha mindenki ismeri a műsorvezető balliberális azonosulását műsorvezetési stílusából és szinte naponta megjelenő termékeiből (Bolgár, a közszolgálat állandó munkatársa, eltérően a nyugati médiától, csak oda nem dolgozott, ahová nem hívták), a közszolgálaton úgy hirdette magát, mintha „semleges” lenne.
Mint az Egyesült Államokban, természetesen itt is főként azok telefonáltak, akik azonosultak a műsorvezető világképével, és akik tőle segítséget kaptak. A segítség többszörös volt. Bolgár megadott témáit balliberális szűrőn szelektálta – mint ahogyan egy jobboldali újságíró feltételezhetően jobboldali szűrőn tenné – és a vele rokonszenvezőknek besegített, nógatva őket, míg az ideológiájával nem szimpatizálóknak vagy fagyos hallgatásával, vagy vitatkozásának stílusával üzent. Jellemző, hogy egy olyan műsorban, amelyben szinte művészet megsérteni a médiatörvényt, hiszen abban a hallgatók beszélnek, az Országos Rádió és Televízió Testület panaszbizottsága több alkalommal hozott elítélő határozatot a műsorvezető ellen.
És most nézzük Bolgár másik állítását.
A balliberális tábor különösen érzékeny a piaci sikerre. Számára pofonnal felérő inzultus, ha ellenfelei aratják le ott is a nagyobb sikert. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, ha a balliberális újságírók nem kapnak előnyt akár egy nyolcszázezres lappal indulva (Népszabadság), vagy egy multinacionális cég segítségével ácsolt dobogó formájában (RTL Klub, TV2), vagyis ha az esélyek egyenlőek, a piacon gyakran szenvednek vereséget. Jellemző, hogy ennek a lapnak (emelkedő) példányszáma akkora, mint a Népszava és a Magyar Hírlap (csökkenő) összpéldányszáma. Bolgár az ATV-n azt állította: a Krónika után a közszolgálati rádióban az ő műsora volt a legnépszerűbb. A számok azonban mást mutatnak. Az MSZP-hez közel álló Szonda Ipsos rendelkezésre álló legfrissebb felmérései szerint, Bolgár György Beszéljük meg! című műsorának országos hallgatottsága a szeptemberi felmérésben megadott adatok szerint az adott napon (2001. szeptember 27.) a csúcson (rögtön a kezdés percében), 15.00-kor, 4,4 százalék volt a középhullámon és 0,8 százalék az FM-en. A 4,4 százalék 364 ezer hallgatót jelent. A 0,8 százalék pedig 66 ezret.
Most pedig lássuk a Vasárnapi Újság hallgatottságát, szintén a Szonda Ipsos szerint, tavaly szeptember 30-án. Az elképzelhető leglehetetlenebb időben, vasárnap hajnali 6 órakor kezdődő Vasárnapi Újság teljes hallgatottsága 7.00-kor 12,2 százalékos volt.
A rendelkezésre álló, szintén legfrissebb, novemberi hallgatottságra vonatkozó Gallup-felmérés rangsorolja az MR műsorait hallgatottságuk szerint. Ezek szerint első és második helyen a Krónika áll (más-más időpontban), a harmadikon a Vasárnapi Újság, az ötödiken Farkasházy Rádiókabaréja és a 11-ik helyen a Beszéljük meg!, amit Bolgár az ATV Nap-keltéjében a második legnépszerűbb műsorként azonosított. (Miután Bolgár – Vásárhelyi Máriával, Halmai Gáborral, Kenedi Jánossal és társaival – a Nyilvánosság Klub tagja, a külföldi tudósítók a Gallup-felmérés ellenére nyilván Bolgár kijelentését idézik majd.)
A balliberális német Der Spiegel című hetilap a magyar sajtóról e héten, szokásosan hazug cikkében azt is hazudta, hogy „Közelebbi indoklás nélkül most Bolgár Györgyöt, a kedvelt rádiós moderátort tiltották el a mikrofontól”. Rudolf Augstein úr lapját – hasonlóan a Kontroll Csoportot a kormánnyal azonosító hazug hírek hordozóihoz –, amikor a Magyarországot megszálló szovjet erőket fegyverrel is támogató Horn Gyula miniszterelnöksége megkezdése utáni percekben az MTV Híradóját az utolsó emberig leváltották és a magyarországi sajtót a Freedom House a részben szabad kategóriába süllyesztette, némaság öntötte el a magyarországi média ügyében.
Hogy Bolgárt mennyire tiltották el a mikrofontól, meglehetősen ismert tény. Olyannyira, hogy a Magyar Rádió perli azokat, akik hamisan állítják: Bolgárt kitisztogatták. Bolgár György közös megegyezéssel állt fel január 15-én. Hogy ennél több is történt, arra sok a bizonyíték. Kirúgására semmi. E bizonyítékok egyike olyan perdöntő, hogy annak nehéz nem helyt adni.
Ez pedig nem más, mint a 168 Óra című hetilap január 17-i száma, amelynek lapzártája megelőzi Bolgár közös megegyezéses kilépését. Ennek ellenére címlapja Bolgárt ábrázolja: Így járhat mindenki! felirattal és külön, egész oldalas reklámban hirdeti új műsorát a veterán posztkommunisták új adójában, a Klub Rádióban, ezzel a címmel: Mi már itt vagyunk. Akik még ott vannak: Vitray, Aczél, Szilágyi J., Pikó A. és Gulyás E. És persze Bolgár, műsorának már címe is van: Megbeszéljük Bolgár Györgygyel. És természetesen szignálja. Így rúg ki valakit a Magyar Rádió. Ez az, amit a Heti Világgazdaság „Tisztogatásnak” hirdet.
Az elmúlt tizenkét év tapasztalatai azt mutatják, hogy Aidan White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára Bolgár ügyében szintén tiltakozni fog. A jobbközép magyar kormányok „médiabűneit” menetrendszerű gyakorisággal vizsgáló és elítélő Aidan White budapesti tartózkodása során a Magyar Nemzet tavaly február 17-én feltette neki a kérdést, miért nem tiltakozott a nemzetközi szervezet akkor, amikor a Freedom House Horn idején a magyar sajtót csak részben minősítette szabadnak, szemben az Antall-, Boross- és az Orbán-időszakkal, amikor az „szabad” minősítést kapott. A konkrét kérdés az volt, hogy miért nem tiltakoztak, amikor megszüntették a Pesti Hírlapot és a Pest Megyei Hírlapot. White válasza az volt, hogy ugyan ők ilyen esetekkor automatikusan tiltakoznak, de e két konkrét esetre nem emlékszik. „Ezt még ellenőriznem kell az emberi jogokkal foglalkozó tisztségviselőnknél, de mondhatom, rendszerint automatikusan tiltakozunk ilyen esetekben.” White úrnak egy éve volt, hogy utánanézzen. Ő tudja, miért nem tette. Most viszont bepótolja majd az akkor elmaradt tiltakozást. Bolgár érdekében, aki közös megegyezéssel távozott a Bródy Sándor utcából a Klub Rádió felé, miközben talán Faludyt, kedvenc költőjét idézte, mint szokta, a nagy nevetések idején:
„s ragyogsz, mert győztél. Ott dögöljenek meg / a társutas csibészek, az egész / nyugati csürhe, mely pártodtól vár / hatalmat s